Hatvanas évek, az amerikai dél. Tudjuk, hogy milyen hatalmas különbség volt fejlettségben Amerika északi és déli része között. Ez igaz volt a társadalmi csoportokra is, hiszen míg északon a négereknek már igazi jogaik voltak, addig délen – különösen Mississippi államban – még mindig rabszolgákként kezelték őket.

 

E heti filmünk is ebben az időszakban játszódik a Mississippibeli Jacksonban, ahol néger cselédek sorsát kísérhetjük nyomon. A frissen diplomázott fehér lány, Skeeter az egyetemről komoly ambíciókkal tér haza; író szeretne lenni. Bár a nőknél ekkoriban ez már nem számított olyan szokatlan elhívatottságnak, a déli fejletlenség újra megjelenik: a nők elsődleges feladata, hogy megházasodjanak, gyerekeket neveljenek és vezessék a háztartást. Skeeternek is ezt a sorsot szánja édesanyja, ő azonban a saját útját igyekszik járni. Rájön; ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, valami olyanról kell írnia, amiről senki nem beszél nyíltan. Így jön az ötlet, hogy egy interjúkönyv segítségével megírja a fekete cselédek életét.

 

A segítség is – akárcsak a múlt heti Nővérem húga – egy könyvadaptáció, Kathryn Stockett azonos című regényének feldolgozása. Tény, hogy a könyv elolvasásával együtt nagyobb élményt jelent a filmváltozat, de önmagában is megállja a helyét, ugyanis azt a hangulatot, ami mindvégig uralkodik a könyvön, a filmnek is sikerült átadnia.

 

Márpedig e történet esetében a hangulatnak óriási szerepe van; hasonló témában láthattunk már sok-sok szívfacsaró drámát, amelyek kegyetlenségükkel és elborzasztó valóságosságukkal szögezték székéhez a nézőt – mint például az Oscar-díjas 12 év rabszolgaság. Ezekkel ellentétben A segítség egy egészen más oldaláról közelíti meg a témát. Bár a kegyetlenséget itt is érezzük, mégis teljesen másképp; itt nem kínzásoktól kell tartanunk, hanem az előkelő kertvárosi feleségek lenéző tekintetétől és szavaitól, akik érzelemmentesen alázzák meg bejárónőiket. A film elején úgy érezzük, hogy ez a viselkedés jellemzi legtöbbjüket, azonban ahogy előrehalad a cselekmény, észrevesszük, hogy sok „háziasszony” (szigorúan idézőjelben, hiszen házimunkát egyáltalán nem végeznek…) szeretettel és megbecsüléssel bánik cselédjével; csak épp meg kell felelnie Jackson nagyszájú és kőszívű „úrnőjének”, Miss Hillynek. Az értelmetlen városi törvények is neki köszönhetőek – például nem használhatja a néger bejárónő a fürdőszobát, miközben ő tartja rendben az egész házat és neveli fel a gyerekeket. A cselédek nagy többsége is ellene és az ő elvei ellen lázad; így történik meg, hogy az óriási kockázat ellenére tizenhárman vállalkoznak, hogy segítenek megírni Skeeternek könyvét.