Megrázó élmény számomra az is, ha a színészi játékot nézem. Solomon Northup karaktere nekem azért volt eleinte furcsa, mert az egész film alatt az arca nem tükröz mást csak a reménytelenséget, nem látszódik rajta a düh, a sajnálat, akkor sem mikor megkorbácsolják vagy tanúja a mással szembeni kegyetlenségnek. Tekintete, amolyan fásultságot tükröz, amiben ugyan benne van a küzdeni akarás, és a szabadság vágya, de nekem mégis úgy tűnik, mintha elfogadná, hogy erre a sorsra jutott. Viszont a viselkedése  a nagyon szembeötlő, mert ellent mond , hogy amikor csak lehet, próbál fentebb férkőzni a ranglétrán, vagy éppen ellenszegülni s így kiharcolni magának egy cseppnyi tiszteletet.

 

A film tökéletesen átadja azt a kétségek közötti állapotot, amit az akkori rabszolgák érezhettek és bemutatja, hogy már akkoriban is a pénz volt a fő mérvadó. Nyilván tudjuk, hogy anélkül soha sem lehetett megélni, de kérdem én fontosabb pár vacak papír, mint egy ember élete? Ezen szerintem nincs mit gondolkozni. Személy szerint én a film nagy részén, ezeken töprengtem; Vajon tényleg létezik olyan ember, aki mindenfajta lelkiismeret-furdalás nélkül a pénzt választaná? A válaszom erre igne. A kifejezéstelen arcok és a pénzéhes, haszonleső tekintetek keresztezik egymást az egész filmben. Csak ajánlani tudom, mivel nekem nagyon tetszett, és bár nem  az én kedvenc múfajaim közé tartozik mégis hasznosnak és tanulságosnak véltem.