Csipliánával és sok másik gyerekkel együtt egyszer az erdőben sétáltunk.
- Ugye jössz hozzánk?! Jössz hozzánk?! - kérdezgette folyton.
- Nagyon szívesen mennék Csipi, de tudod, hogyha visszaérünk a telepre, már indulnom kell hazafelé Magyarba, mert késő van már!
- De ugye jössz hozzánk?! - kérdezgetett kitartóan.
Végül beadtam a derekam, és meglátogattam a családot. Az apjával, Elvisszel beszélgettem, aki velem egykorú. Kérdezte, hogy hogyan tértem meg, és hogyan változott meg azóta az életem. Nagyon kíváncsi volt. Utólag tudtam meg a dolgok hátterét. Elviszt egy hívő barátja, Tibi a napokban választás elé állított. Megkérdezte, hogy nem akar-e jobb életet a családjának, mert ha befogadná Jézust a szívébe, akkor nem lenne annyi baj. Elvisz komolyan elgondolkozott a kérdésen, majd ezután történt az a dolog, ami rendszerint szokott, a Sátán támadása, nehogy elveszítse egy emberét. Az erdőben sétált, amikor megtámadták a lódarazsak. Ő összeesett, és magatehetetlenül feküdt a földön. Tibi épp arra járt, és Elvisz nagy szerencséjére megtalálta. Visszavitte a telepre, és elindult keresni valakit, aki be tudja vinni a kórházba autóval. Csak Árpi bácsi jöhetett számításba, aki viszont már jócskán ittas volt. Sebaj, elszáguldott vele, viszont elfogyott az ellenagyag a kórházban, így tovább kellett menniük a következő városba. Végül túlélte, hazavitték. Ezek után történt meg az a beszélgetésünk arról, hogy Isten hogyan képes átformálni az ember életét. Tudom, komolyan elgondolkozott, és azóta talán már meg is hozta magában a döntését. A felesége román, nem tud se magyarul, se cigányul. Mesélte, hogy egy lelkész lánya, akit megszöktetett.
- Talán ezért is „üldöz” Isten - mondta.
A kis Bea igazán életrevaló kislány, teli csibészséggel, egyben ezzel nagyon szeretetre méltó. Az ő családjában is hívők a felnőttek. A tavaly karácsonyt sosem felejtem el! Együtt főztük a töltött káposztát, és játszottunk Beával és a testvéreivel: Lindával, Ernőkével, illetve az unokatestvérével, Mátéval.Máté a jobb oldali fiú, égetni való kiskölyök! Egy időben elkezdtem vasárnaponként hordani a gyerekeket a baptista imaházba, mert a telepre már nem jött le egy lelkész sem. Először 10 gyerek jött, majd 30, utána 50. Később már rajtakaptam őket, hogy majd az egész cigánytelep elment magától az istentiszteletre. Teli volt velük a karzat és odalent is 3-4 sor. Kezdetben nagyon aggódtam, hogy annyi gyerekkel jelenek meg, és hogyan fogom fegyelmezni őket, Isten viszont mindig bizonyította hatalmas erejét, mert bár egymagam voltam a gyerekekkel, sosem volt gond velük. Annyira jók voltak, hogy példájára váltak a magyar gyerekeknek. A kis Máté viszont okozott fejtörést. Na, ő rendetlenkedett. Sosem felejtem el, ahogy végigbökdöste a lányokat a tanítás alatt. Persze azért mások ezt nem vették észre, csak én izgultam miatta. Imádnivaló kis lurkó!
Adrien, Renáta és Denissza testvérek. Még egy bátyjuk van, Ferike. Náluk is sok időt töltöttem, nagyon szeretem a szüleiket is. Ők is hívők, és mindig hosszan ecsetelték, hogy hogyan adott nekik az Úr egyre szebb és szebb házat, illetve munkát, hogy megéljenek. Hihetetlen, hogy azok az összetákolt, omladozó házak mekkora örömet tudnak okozni embereknek. Így, hogy belecsöppenhettem ebbe a világba, teljesen másképp látom már én is a körülöttem lévő értékeket.
A weboldal tartalmának másolása TILOS, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!