Hogyan nevezzelek?

A Kóristák című film kapcsán már beszéltem a francia filmművészet erőteljes hatásáról, egy igazán eredeti, „franciás” stílus és hangulat megteremtéséről. Mindez a Hogyan nevezzelek? című abszurd komédiára is igaz.

Már rögtön az első jelenetek a franciák egyik gyöngyszemét, az Amelie csodálatos életét idézik. Egy motoros pizzafutár segítségével megismerjük Párizs városát, majd minden szereplő felbukkanásával a narrátor – akárcsak az Amelie-ben – elmeséli nekünk hőseink életét, szokásait. Már ez az első negyed óra megalapozza a hangulatot és érezteti, hogy biztosan jól fogunk szórakozni, ezután azonban drámaibb vizekre evezünk.

Öt főszereplőnket – és valójában egyetlen szereplőinket – egy vacsorán ismerjük meg, amit a házaspár, Élisabeth és Pierre tart. Ezután hamarosan befut jó barátjuk, Claude, majd Élisabeth sármos bátyja, Vincent, s végül az ő felesége, Anna. Ezzel teljessé is válik a társaság, s sorra jönnek a vallomások, felszínre kerülnek régi és új sérelmek.

Minden azzal kezdődik, hogy Vincent és Anna születendő gyermekének nevéről érdeklődnek a többiek. Mikor Vincent közli, hogy az Adolphe nevet szánja fiának, maga sem sejti, mekkora lavinát indított el, s ennek hatására hogyan követik egymást a félreértések, s az általuk okozott sértettség, megbántások, titkot lepleződnek le, amelyek egy életre megváltoztatják a vidám, összeszokott társaság barátságát.

Akárcsak egy görög drámánál, a helyszín itt is végig ugyanaz – a házaspár lakása –, az események pedig rendkívül rövid idő, mindössze egyetlen este alatt zajlanak. Kissé abszurd is a helyzet a rengeteg új információ hirtelen történt felbukkanásával, azonban valahogy mégis életszerű az egész. A szereplők emberiek és mind valós érzelmeket és eltemetett sérelmeket hordoznak magukban, amit a vacsora felhevült hangulatának hatására sorra ki is mondanak. Ez a magyar Köntörfalak című drámát juttathatja eszünkbe, ami szintén hasonló körülmények között játszódik, négy fal között, egy este alatt, szintén a három szereplő lelki világát boncolgatja, s az addig kimondatlan fájdalmaik és titkaik megismerésével rajzolódik ki előttünk maga a történet.

Még ha a cselekmény nem is túl pörgősen zajlik, a lélekrajz, a heves viták és nem utolsó sorban a feszültséget feloldó gyakori poénok garantálják a szórakozást. Itt kell megemlítenem a bizonyos franciás hangulatot, ami a nézőt – a francia filmek kedvelőjét biztosan – magával ragadja. Az érzelmek adagolásával sincs gond, mindenből kapunk egy kicsit úgy, hogy sem a drámából, sem a komédiából, sem az abszurditásból nincs túl sok.

A Hogyan nevezzelek? tehát egy meglehetősen érdekes, szórakoztató hangulatfilm, ami a műfajt kedvelőknek kötelező darab.

Tóth Ilona