Hannibál ébredése

Izgatottan, jókedvűen ültem a TV elé majd szinte azonnal komor hangulat lett úrrá rajtam, aztán pedig nem átallottam fintorogni a továbbiakban – a jelenetek láttán, és végül összeráncolt szemöldökkel, kétségbeesetten gondolkozni, vajon mit is fogok írni róluk. A Hannibál ébredése tipikusan nem azon alkotások közé tartozik, amik után az ember jóérzéssel kel fel a székből mondván: „Ez jó volt!” Mert jónak éppen jó volt, csak éppen nélkülözte pozitív végkicsengést.

A második világháború véres képeivel kezdődő film talán csak még jobban megerősíti a Nézőt abban, hogy áldaniuk kell a hitüknek megfelelő Istent, amiért nem ma is háborúkban tobzódó területekre születtek. Megjelenik minden, az SS tisztektől kezdve a zsidók üldözésén át a háborús körülmények szörnyűségéig, amiben a katonáknak így-úgy, de boldogulniuk kellett. Főszereplőnk ennek a helyzetnek válik áldozatává, mikor családjával a nyári lakukba menekülnek a bombázások elől. Orosz tank érkezik –csupán vízszerzés céljából -, majd befutnak az ellenséges repülők is, és rövid, de tragikus kimenetelű harc után Hannibal Lecter és húga árván maradnak. A fiú nem sokkal később kistestvérét is elveszíti, majd az árvaházból megszökve felkeresi özvegy nagynénjét, aki szárnyai alá veszi és lehetőséget ad arra, hogy Párizsban orvosnak tanuljon, ám Misha elvesztése továbbra is kísérti álmában a fiatal Lectert.

Hannibal karakteréhez azt kell, hogy mondjam, jó színészt választottak. Gaspard Ulliel neve még nem szerepelt annyit és olyan széles körben, hogy más szerepek ráragadtak volna, és ezt kellett volna leküzdenie a film során. Személy szerint én elhittem neki az általa megformált pszichopata szörnyeteget és kétség sem merült fel esetleges épelméjűségével kapcsolatban, a játéka teljesen meggyőzően adta át Hannbial bosszúszomját és jellemvonásait.

A további színészekről elmondható, hogy megfelelően alakítottak, egyedül Hannibal nagynénjével, Murasakival voltak problémáim. Az ő karakterét felháborító módon kidolgozatlanul és elhanyagoltan hagyták, pedig talán ő játszotta a második legnagyobb szerepet Lecter szörnyeteggé válásában, annak ellenére, hogy ő törődött vele szökése után és biztosított neki mindent – lakhelyet, tanulási lehetőséget. Elhangzottak az okok ugyan, hogy miért foglalkozik ennyire a furcsa fiatalemberrel, de mégis elnagyolt hatást keltett a jelenléte.

Nem voltam maradéktalanul elégedett a képernyő elől felkelve, de aztán hamar megfogalmazódott az oka: önmagában szerintem nem állja meg a helyét, hiszen előzményfilm, de a célját mindenesetre megvalósította és megismerhettük az Anthony Hopkins által alakított Hannibal Lecter múltját, tragédiáját valamint az okot, amiért szörnyeteggé vált. Ez az egyik indok, amiért a Néző esetleg húzhatja a száját a másik pedig az, hogy a film egész hangulata túlságosan modern, itt pedig a képi világra, helyszínekre gondolok. 2007-es film, nyilván jobb és tisztább képet ad, mint az 1991-es Bárányok hallgatnak, de azért megpróbálhatták volna úgy megalkotni, hogy beleilleszkedjen az egész Lecter történetbe, mélységében is.

Összegezésképpen pedig azt kell, hogy mondjam, aki képet akar kapni az előzményekről vagy kezdő Hannibal rajongó, annak kötelező darab csakúgy, mint a jövő heti téma alanya, a Vörös sárkány, amiről előzetesben is az izgalmas, lendületes jelzőket hallottam, s mivel A. Hopkins játszik benne olyan szörnyű nem lehet. Aki tehát nem finnyás, és túl tudja magát tenni a véres és sokkoló jeleneteken – valamint Gaspard Ulliel elmebeteg mimikáján –, az nyugodtan beillesztheti megnézendő filmek listájába a Hannibál ébredését, valamint biztonságérzetet és lelki pátyolgatást biztosító környezetben esti szórakozásnak megfelelő!

Ui.: Figyeljetek, hol hangzik el a kulcsmondat! Nem is kell sokat várni, mindjárt az elején elhangzik...