A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzöi jogvédelem alatt áll!
A film elején máris megtudjuk, hogy Adam édesapja meghalt, így a férfi egyedül maradt. Adam magányosan tengeti mindennapjait, sajtos makarónin, elhagyatva él. Azonban egy nap a szomszédba költözik egy csinos lány, Beth, aki felforgatja az életét.
Nem telik sok időbe, míg észrevesszük, Adammel nincs rendben valami. Nem olyan feltűnőek a jelek, de azért mégis könnyen felfedezhetőek; Adam nem néz senki szemébe, ha ideges, a kezét tördeli és kedvenc témájáról, az űrről hadar. De a leglátványosabb talán a rendkívül alacsony érzelmi intelligenciája; az emberi kapcsolatokkal ugyanis hadilábon áll. Mindez egyet jelent: Adam Asperger - szindrómás, ami az autizmusnak egy kevésbé súlyos fajtája.
A film alapproblémája tehát nem is annyira Adamé, hanem inkább Bethé, akinek azonnal megtetszik a férfi, azonban annak finoman szólva különös viselkedése nem hoz felhőtlen boldogságot kapcsolatukba. A lánynak első sorban el kell fogadnia a tényt, hogy Adam nem egy tipikus szociális lény. Zárkózott, nem jár társaságba, nem szeret másokkal beszélgetni, de ha mégis megteszi, legfőképp csak a csillagászatról folyhat a szó. Mások érzései tehát hidegen hagyják, de a sajátjait sem tudja megfelelően kezelni és kifejezni.
Tóth Ilona
Mindezek ellenére azonban Bethnek van mit tanulnia Adamtől; elsősorban a toleranciát, empátiát, a végtelen türelmet - ami ebben az esetben elengedhetetlen - valamint a természetességet, őszinteséget, ami a férfi számára alapvető – Beth és talán a mi számunkra már kevésbé. Kettejük kapcsolatára különösen találó a film nyitójelenetében elhangzó hasonlat a kis herceg és a pilóta közti viszonyról.
Az Adam egy határozottan jól sikerült film, van benne minden; sírás, nevetés, fontos üzenet, kitűnő színészi játék és – a nekem különösen tetsző – nem tipikusan romantikus, de mindenképp pozitív lezárás és végkicsengés.
A Nővérem húga kapcsán már kifejtettem, milyen komoly és érdekes kérdésnek tartom egy betegség vizsgálatát a másik oldalról, nem a beteg, hanem annak családja, hozzátartozói szemszögéből. Ez fokozottan igaz e heti filmünkre is, még ha egészen más bajról is van szó. Az Asperger – szindróma szintén nem gyógyítható, viszont nem testi, hanem pszichés betegség. Talán nem is nevezhető annyira betegségnek a szó szoros értelmében, hiszen az Aspergeresek nem betegek, nem szenvednek, egyszerűen csak másképp működnek, mint mi. Intelligenciájuk különösen magas, egy-egy témában pedig kiemelkedőt tudnak alkotni; ahogy az a filmben is elhangzik, Einstein, Thomas Jefferson, vagy épp Mozart is feltételezhetően Aspergeres volt.
A címszereplő Adam igazi különc. Valószínűleg mind megtapasztaltuk már az érzést, milyen kívülállónak lenni, embertársainktól, a világtól távol, egyedül élni. Adamnek nap mint nap szembesülnie kell ezzel, mégis egészen másképp éli meg, mint a legtöbben. Ő ugyanis a legkevésbé sem hétköznapi figura; villamosmérnökként dolgozik, szabadidejében pedig a csillagászatnak él – nem is akármilyen szinten.
Adam