

A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzöi jogvédelem alatt áll!
A magyányos lovas
Előzetese alapján nem sok reményt fűztem hozzá és nem is csalódtam – na jó, talán egy kicsit pozitívan igen, ugyanis a rengeteg vicc élvezhetővé tette a szokásos, de új értelmezésben megalkotott vadnyugati filmet.
A sztori a szokásos; vegyünk egy kapzsi, nagyra vágyó embert, akinek lehetőségében áll összekötni Amerika minden pontját egy vasúthálózattal, indiánokat – akiket le lehet mészárolni, mert miért ne –, egy őrült lélekharcos rézbőrűt Johnny Depp szereplésével és egy a jogi egyetemről éppen hogy csak szabadult, ügyész szépfiút. Nem ennyiből áll ám a szereplőgárda, de ha tovább részletezném, ki kellene tennem az „Alább a cselekmény részletei következnek!” feliratot.
Ejtsünk pár szót azért róluk! Armie Hammer kiválóan játssza a nagyvárosból visszatért úriembert, akinek az igazságba vetett megrendíthetetlen hitét csak nagyon későn tudja szétzilálni az események sorozata. A jól nevelten és naivan igyekszik a törvény betartásával elrendezni a fennálló problémákat. Egészen a történet két harmadáig nem adja fel hatalmas igazságérzetét, amikor ugyanis rádöbben egy-két kiábrándító dologra, ami végig ott volt az orra előtt, ő mégsem vette észre.
Johnny Depp? Ő aztán tudja, hogy milyen mimikával érheti el a nézők nevetését. A Karib-tenger kalózaiban sokkal többet és választékosabban beszélt, de a tőmondatokban és ragozás nélkül való kommunikáció sem veszi el teljesen a humort játékából. Ugyan nem értettem a rendezőt, hogy miért kellett Jack Sparrow mintájára megalkotnia a rézbőrű harcost, de kétség kívül megadta a film alaphangulatát.

A többi szereplő mondhatni tipikus karaktereket keltett életre. Helena Bonham Carter, az elefántcsont lábú prosti például nem tartozott az előbbiekben említettek közé, ám mivel a film célja nem a szereplők jellemének, történetének részletesebb bemutatására törekszik, hanem inkább a szórakoztatásunkra, így nem tekinthetünk be mélyebben az ok-okozati rendszerbe – ami talán nem is baj, a lényeget megtudjuk. Ruth Wilson például egyáltalán nem tudja kibontakoztatni tehetségét Rebbeca Reidként – ellenben a BBC Luther c. sorozatában nagyon is megvillogtatja azt, csak ajánlani tudom. Reklám vége.
Visszakanyarodva a filmhez, tátong néhány lyuk a történetben, de egyáltalán nem feltűnő és nem is olyannyira lényeges. Minden benne van, ami követhetővé teszi a szálak követését. Két Oscar jelölést kapott, legjobb smink és maszk valamint látvány kategóriában, többek között a Vasember 3 és a Hobbit – Smaug pusztasága mellett, amire rá is szolgált az újonnan építtetett vasúthálózat szétrobbantásával és a gyönyörű vadnyugati tájak felvételeivel.
Összességében ennyit a filmről, én csak ajánlani tudom, amennyiben egy könnyű esti szórakozásra vágyik a kedves Olvasó és, hogy ne nagyon kelljen megerőltetnie az agyát, csak hozzátenném: azzal az albínó lóval valami nincs rendben… nagyon nincs!
Azért azt még megkérdezném, hogy nem csak engem emlékeztetett-e Lucky Luke és a Dalton fivérek karaktereire John Reid és az elején belovagoló portyázó csapat, ha úgy érzed Neked is ők ugrottak be az első fél órában – csupán vizuális asszociáció alapon –, írj egy kommentet a Youtube-ra vagy Facebookra!

