Nézzük csak, eddig csupán a vasba öltözött szarkasztikusan és kegyetlenül őszintén mászkáló milliárdost láthattuk, amint szuper kütyüivel menti meg Amerikát lazán, viccekkel megspékelve az egyébként felrobbanó autók, házak kísérte valamint környezetét tarkító szuperhősökkel és szupergonoszokkal megtűzdelt útját. Érződik a filmen, hogy nagyon ügyeltek a komolyság és a vicces jelentek arányára illetve egyik közbeiktatására a másikba – itt főként a drámai jeleneteket ellensúlyozta kitűnően az oda kitalált feszültséget feloldó remek kis poénok.

 

Nem próbál halálosan komoly maradni a film, nem igyekszik szándékosan tartani az azt végigkísérő szálat, pedig a terrorizmus nem kis probléma ám, ennek ellenére remekül kezeli a témát, s még mielőtt ott lyukadnék ki, hogy szép körmondatokban valamint az elképesztő, remek és fantasztikus szinonimáival élve leírnám az egész sztorit, had ajánljam inkább könnyű, szórakoztató délutáni, esti filmként Shane Black és társai alkotta széria harmadik részét!

 

Ui.: Ne higgy az előzetesnek, átver!