Világok teremtői
Remélem, mindenkinek rémlik szegény, balszerencsés sorsú Csokonai Vitéz Mihály becses neve, akit minden irodalom tanár jogosan igyekszik a diákok fejébe beleverni és nem hiába foglal helyet az érettségi tételek között. Mint költő, zseniálisan képes szavakkal olyan hatást elérni, amely csak kevesek sikerül. A nyelvújítás előtti szóhasználat talán nehézkes lehetett, ő mégis könnyeden nyargaló szellőként formálja sorait és a mai ember is megérti nem úgy, mint a Halotti beszéd és könyörgést noha, azóta fejlődött Csokonai munkásságáig. Lényeg a lényeg: semmi erőltetett menet a szavak részéről, csupán a mélyebb tartalom és gyönyörű képek lenyűgöző ábrázolása.
Az egészen kevés szépérzékkel rendelkezőkben is talán tudatosulhat, hogy milyen tehetségről árulkodó sorokat vetett papírra. Már most azt mindannyian tudjuk, hogy a költők leginkább akkor tudnak maradandót alkotni, ha azt belső, érzelmi ihletforrás segíti és egy jó adag tehetség a szócsavarás művészetéhez. Az íróknak pedig regényeik megalkotásakor marha jól kell hazudniuk, gondoljunk csak a fantasy könyvekre: nehéz olyan világot létrehozni, amely nem hat erőltetettnek, még ha tudatában van is az ember, hogy a leírtak csupán a képzelet szüleményei – az összhatás az, aminek lehengerlőnek kell lennie. Csokonai például ki meri jelenteni – joggal – a Magánossághoz c. versében hogy ő, mint költő és társai világokat teremtenek a semmiből:
|
"(...)Te szűlöd a virtust, csupán te tetted |
|
|
Naggyá az ollyan bőlcseket, |
|
|
Kiknek határtalanra terjegetted |
|
|
Testekbe kisded lelkeket. |
|
|
Tebenned úgy csap a poéta széjjel, |
|
|
Mint a sebes villám setétes éjjel; |
|
|
Midőn teremt új dolgokat |
|
|
S a semmiből világokat.(...)" |
/Csokonai Vitéz Mihály/
Milyen világot teremthet egy ember csupán szavakkal? Valóságos, kézzelfoghatót biztosan nem, hacsak nem vesszük annak egy nyomtatott példányt egy tájleíró költeményről, viszont azt kevés ember várhatja el, hogy a szavakat kiejtve kiugorjon lap síkjából az oda megálmodott képzeletbeli világ – itt jön képbe az Interneten terjengő kép az elveszett unikornist hirdető plakátról, amelyet ha valaki megtalál, ajánlatos abbahagynia a drogozást – és egyszeriben érezze a lágy szellő suhogását a bőrén és az általa hordozott tóparti virágok illatát.
A költők által bemutatott világ mindaddig képzeletbeli álom marad, amíg ki nem mozdulunk a szentimentalizmus által hőn szeretett természetbe – még ha nem is halálvágytól vagy tehetetlenségtől vezérelve, hanem pár órányi nyugalmat akarunk magunkénak tudni – vagy Batsányi János szító szavai hallatán máris tüntetési hajlamot gerjeszt bennünk az elfojtott indulat és kivonulunk harcolni a jó ügyért, Rousseau filozófiájának fanatikusaivá avanzsálva.
A franciaországi változásokra
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri,
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
/Batsányi János/
Azt mondom, a szavak varázslatos erővel bírnak – varázslatossal vagy éppen borzalmassal. Még szerencse, hogy a költők általában nem a tömeg bomlasztására és hátráltatására alkottak a múltban, így inkább a fejlődés és előremutató gondolkodásmódra buzdították a kor embereit.
A weboldal tartalmának a másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!
