PSZICHIÁTRIA MAGAZIN

A város maga szinte ismeretlen volt számunkra. Igaz, Dóra járt ide egy félévet tanulni, de ez idő alatt nem igazán fedezte fel a helyet. Ha neki annyira nem is, viszont nekem minden új volt. Célunk a város központ elérése, a Fórum volt. Útközben a barátnőm mesélt arról, milyen volt itt tanulni, és mik voltak a kedvenc helyei. Számomra az út ismeretlen volt, így próbáltam megjegyezni, hogy merre megyünk és hol kanyarodunk. Több-kevesebb sikerrel sikerült is... inkább kevesebb. Azonban mély nyomott hagyott bennem a kedvenc cukrászdája, ahol rengeteg torta csoda pihent a kirakatban. Elidőztünk egy kicsit ott és elnevetgéltünk egy tortán, ami az úgynevezett piszkos fantáziánkat mozgatta meg. De haladnunk kellett tovább, hiszen az időnk kötött volt. Elkellett érnünk a másik vonatot, ami majd elvisz minket a kiindulási településre, Pocsajba. Miután elszakadtunk a cukrászdától, megtaláltuk a Fórumot. Kitűzött céllal kerestük fel a helyet: Dóra a könyvesboltba akart menni, nekem pedig szükségem volt egy hálózsákra.
Mivel rögtön az első napon létfontosságú dologra volt igényem, így látszik, hogy felkészületlenül vágtam bele ebbe az útba. Én hiába hittem azt, mindent sikerült beszereznem, ha mégsem volt így: már rögtön barátnőméktől kellett kölcsönkérnem egy polifoamot. Én okos rengeteg mindent otthon hagytam... nem tudtam, hogy valójában mire is vállalkozom. Szinte felkészületlenül vágtam bele az egészbe, sok minden jutott az eszembe, hogy mit kellene magammal vinnem erre az útra, de egy valamire egyáltalán nem gondoltam, az alvásra. Szükségem volt egy hállózsákra.
A Fórumban, viszont nem azt kutattuk fel először. Dórával rögtön egy könyvesboltba tértünk be. Amíg Dóra a kedvenc sorozatának a folytatását kutatta, addig én is körül néztem. Rengeteg érdekes könyvet találtam, mégsem az kötötte le leginkább a figyelmem. Ugyebár 18 évesen, mire is figyelhet fel leginkább egy lány, persze, hogy a srácokra. Azonban nem csak én voltam, így vele, hiszen Dóra is felfigyelt valakire, csakhogy annak a valakinek barátnője volt. A két alak teljesen ellent mondott egymásnak. Az akit én szúrtam az barna hajú és szemű volt, s akit barátnőm méregetett szőke haj kék szem. Mind a ketten eszméletlenül jól néztek ki. Mikor oda került a sor, hogy abbahagytuk a nyálunk csöpögetetését megbeszéltem Dórával, többet fogunk Debrecenbe járni.
Kicsit sokáig időztünk a könyvesboltban, ezért csak kutyafuttában sikerült bemennünk egy boltba, ahol megvettem a hálózsákot. Bár 66-szor bejártuk az üzletet, végül segítséget kértünk, hogy megtaláljuk, amit kerestünk. Majd szinte rohantunk vissza az állomásra, hogy elérjük a vonatot. Dórával megint szerencsétlenkedtünk egy sort a csomagmegőrzőnél, hiszen az oké volt, hogy sikerült betuszkolnunk a csomgjainkat azokba a kissé kicsi szekrényekbe. Viszont onnan ki is kell szednünk őket. Az információs pultnál ismét jót szórakoztak rajtunk. De végül sikerült kihámoznunk onnan a csomagjainkat, s épphogy elértük a vonatot. Megint úton voltunk, magunk mögött hagytuk a város szépségét és izgalmait. Megfogadtuk, hogy visszatérünk és nem is olyan sokára újból a városban kötöttünk ki, de ahhoz még hosszú sztori vezet.