Van, mikor lenyűgöz az emberek egyedisége, szépsége. Végigtekintek rajtuk, és Isten sokszínű alkotását látom. Minden ember egy csoda, egy titok, és én szeretném megismerni, megfejteni ezt. Együtt adjuk ki azt a tökéletes egységet, melyet Isten egésznek tervezett. Megnyugtató tudnom, hogy különböző dolgokban vagyunk tehetségesek, így kérhetek segítséget, ha bajban vagyok és nem kell elcsüggednem.
Aztán eljön a pillanat, mikor csalódok valakiben és magányba burkolózok, hogy ne sérüljek. Ilyenkor más apróságokban keresem a szépet, jót: egy sétában, finom ételekben, sportban, filmekben. Tudom, egyedül is meg kell találnom a harmóniát - bíztatom magamat belülről.
Később újra jön valaki, szól hozzám, belép a világomba és rácsodálkozok. Belátom, az élet szürke volt egyedül, de mikor ketten vagy többen találkozunk, történik valami, és színeket kapnak az addig képek.
Észrevettem magamon, hogy az évek alatt elkezdtem félni attól, hogy szeressek másokat. Az élettapasztalat, a felnőtté válás óvatossá, tartózkodóvá tett. Megtanultam, melyik típusú emberek jönnek be, és kiktől kell tartanom. Ez mind jó, okos, érett dolog, valami mégsem stimmel. Egyre merevebbnek, hidegebbnek, keményebbnek érzem magamat. Már nem merem hagyni, hogy az érzések a szívem mélyéig hatoljanak és kitörő öröm uralkodjon el rajtam, mert a félelem mindig ott lebeg mellettem azt kérdezve:
Mi lesz, ha csalódni fogsz?
Miközben írtam a regényemet, sok szép régi emléket idéztem fel és éltem újra magamban. Pár emberrel tíz év után újra találkoztam, s boldogan nosztalgiáztunk a régi időkről. Tiniként a legjobb barátnőmet nem azért választottam, mert hasonlított rám, egyszerűen, csak úgy döntöttünk, hogy szeretni fogjuk egymást, és az évek során a közös emlékek cementként rögzítettek egymáshoz minket. A társaságok, ahová jártunk, nem épültek logikai elvekre, csak vágytunk rá, hogy együtt éljük meg az örömöt; őszinték, közvetlenek voltunk egymással.
Tudom, a barátság próbája az idő, sok ember kikopik az életünkből, és az érzelmi dopping, amit megélünk egy-egy bandában sok szempontból illúzió, mégis van valami, amit tanulhatunk ebből és érdemes megtartani. Az ördög tudja, hogy a fő vágyunk a boldogság, ezt igyekszik meglovagolni azzal, hogy a mennybéli dolgokhoz juttat gonosz eszközökkel. A különbség a végeredményben mutatkozik meg, mikor a nagy bulik után a földön heverünk összetörve. Tudom én, hogy inni, drogozni, szabadon szexelni jó, de a következményekkel ki törődik? Próbáljuk betölteni az űrt, megszerezni a szeretetet, amire vágyunk, közben pedig csapdába esünk.
Pedig a cél, az jó volt, csak az eszközök azok, amiken finomítani kell! Sokan tanulhatnák a szeretetet bandákban!
Miért ne szerethetnénk őszintén, elvárások nélkül, szabadon, naivan, közösséget építve, jól egymást? Miért hagyjuk elveszni a varázst?
Naiv szeretet
Lázár Zsófia
Hello, I love you - Adam Freeland Remix (The Doors)
A weboldal tartalmának másolása TILOS, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!