PSZICHIÁTRIA MAGAZIN

Mindenki vágyik újjászületésre, azonban olyan titok ez, amiről azt hisszük, hogy megfejthetetlen. Életem során nekem is rengeteg próbálkozásom volt arra, hogy új életet kezdjek. Milliószor megfogadtam, hogy megbocsátok a szüleimnek, beletemetkeztem a tanulásba egy szebb jövő reményében, sok iskolát elvégeztem, de legfőképpen az újabb és újabb párkapcsolattól vártam a megváltást. Sokáig volt erőm újra és újra hinni ezekben a dolgokban, míg egy nap el nem fáradtam. Eredményt egyik sem hozott. Erőtlen voltam a megbocsátáshoz, mert hiába szerettem volna, a múlt ránk nehezedett, és a konfliktusok száguldó ütemben rohamoztak minket. Az iskolákat megszállottan tanultam végig, de a diplomák megszerzése sem tett boldoggá. A párkapcsolataim pedig sorban kudarcba fulladtak, mindig évek tűntek tova. A csalódások miatti fájdalmat és űrt a hétvégi bulikkal és barátokkal próbáltam csillapítani, de bennük is csalódnom kellett, és sokszor már nem tudtam annyit inni, hogy elmúljon a fájdalom, másnap pedig még nagyobb súllyal nehezedett rám a valóság.

 

Rossz helyen kerestem, rossz volt a megközelítésem. A boldogságnak nem a célunknak kell lenni, hanem a meghozott jó döntéseink következményének. Ha a célunkká tesszük, akkor annyira megrészegít az eszeveszett vágy rá, hogy képtelenek leszünk meghozni az igazi jó döntéseket.

 

Elmész az autó kereskedésbe, és kinézel egy kocsit, amit tetszik. Jön az eladó, és azt mondja: „Ha megveszi ezt az autót, kap hozzá négy téligumit ajándékba”. Te erre válaszul nem mondhatod azt, hogy: Oké, de nekem csak az ajándék téligumi kell, és megyek is! Ahhoz az autót is meg kell venned! Az autó a döntéseidet jelenti, az ajándék téligumi a boldogság. A döntéseinknek viszont még ára is van!

 

„Hogy árat is fizessek? Még mit nem?!” - mondhatnád. De igen. Ez az ár, hogy hajlandó vagy-e újradefiniálni-e önmagadat, illetve az életed különböző területeit.