PSZICHIÁTRIA MAGAZIN

Mikor az ember elkezdi Istent követni, bekerül a családjába is. Egy test vagyunk, aminek a feje, irányítója Jézus. Mindenkinek más a funkciója, nincs két egyforma ember. Együtt vagyunk hatékonyak, szükségünk van a másikra. Felelőséggel tartozunk a testvéreinkért, mert ha fáj a bal lábam, nem az a megoldás, hogy levágom azt, hanem a jobbra helyezem a testsúlyomat, és az egész mozgásom ahhoz igazodik, hogy tudjak előre haladni, míg meggyógyul. Megtérésemtől valódi családomnak tekintem a keresztény testvéreimet, pillanatok alatt beleolvadtam az Eklézsiába, mely átszövi a várost, az országot és az egész világot. Lubickoltam az új dimenzióban, amely elém tárult.

 

A Jézust követő embereknek van egy sajátos tulajdonságuk, ami mindenki mástól megkülönbözteti őket: a bűn nem uralkodik felettük. Így a jellemfejlődés sokkal látványosabb formát vehet fel, mint bárhol másutt. Drogosok tisztulnak meg, kurvák hagyják abba a paráznaságot, sátánisták alakulnak a szeretet hírnökeivé, férjek kezdik szolgálni a családjukat, nők vetik le kérgessé keményedett burkaikat.

 

Az embereket egyszerre jellemzik a gyors csodák és a lassú átalakulások.

 

Az utóbbit Krisztus képmására való formálódásnak hívjuk. Vannak nehézségek, amiket az Úr szab ránk, mert célja van vele, és vannak nehézségek, amelyekért mi vagyunk a felelősek, mert makacsok vagyunk. Ezt szereti meglovagolni a Sátán, így alakul ki a kedvező táptalaj számára a gyülekezeten belül is. Ő kiemelt figyelmet szentel mindig Isten gyermekire, hiszen a fő ellenségei vagyunk!

 

Sajnos már az első időkben szembesülnöm kellett az egyházon belüli problémákkal. A legnagyobb gondot számomra a képmutatás jelentette. Biztos tudtok ti is rengeteg példát hozni a történelemből, mikor visszaéltek Isten nevével, de én most a jelenben megélt közvetlen tapasztalataimról szeretnék írni. Keresztényekkel barátkozni első nekifutásra könnyű. Viszont mindig akadnak olyan emberek a gyülekezeten belül, akik felett még nem győzedelmeskedett Jézus. Ez egyáltalán nem baj, sőt természetes! Ők idővel vagy megtérnek, vagy  elmennek, és visznek valamit magukkal a szívükben, melyre szükségük volt. Lesznek olyanok is, akik csak megjátszát a kereszténységet. Rajtuk szoktam én kiakadni! Bennük időközben egyre fokozódó nyomást okoz, hogy Krisztus képére kellene formálódniuk, és a bűnnek nem szabadna uralkodnia felettük. Erre képtelenek, mert nem adták át Istennek az életüket. Elkezdenek felszínes barátságokat kötni, kerülik az őszinteséget. Nem akarnak lebukni, nem akarnak tanácsot, vagy kritikát kapni, mely változásra sarkalná őket, csak szeretnének megmelegedni a közösségben, és annak előnyeiben. Hasonulni próbálnak másokhoz, így nyájas, kedves, felszínes emberekké válnak.

 

Mégis van valami, ami mindig megtart engem, és ez a hitem. Mert én valóban hiszek Istenben, szeretem Jézust, és napról napra látom a rengeteg csodát, amit tesz az életemben. Tudom, ő azt szeretné, hogy ne tántorítson el senki sem a hitemben, elkötelezetten szolgáljak másokat, szeressem a testvéreimet. Tudom, hogy ha meghalok, csak egyedül fogok állni előtte. Magamért vagyok felelős! A saját döntéseimért nem vádolhatok másokat, akik rosszul csinálják a dolgokat. Hiszek abban is, hogy a lázadást a szívemben, ami felgyullad egy-egy visszaélés láttán, Isten le tudja csitítani. Mert az ő szempontjai mindig teljesen mások, mint az enyémek, és nála van értelme még ennek is.

 

Kissé puritánabb bölcsességet idézve, Dr. Csernus Imre Drogma című könyvében hangzik el az a mondat Dobai Benedek szájából, hogy " a hülyék aránya bármilyen közösségben mindig konstans ". Ezt el kell fogadnunk, és ki kell békülnünk vele. Még ha én nem is pont a hülye szóval illetném őket...

 

Hasonló problémák Jézus korában is voltak, természetes, hogy ma is vannak, hiszen még a Földön vagyunk, nem a Mennyben. Felkészített arra minket, hogy hogyan kezeljük ezeket a gondokat. Jézus és az apostolok nem voltak félősek, vakmerően, keményen vágtak vissza a farizeusoknak, akik az akkori vallásoskodó képmutatókat jelentették.

 

„ Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! ” Máté, 21,31b

 

" Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad. Isten gyermeke nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől született. Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a Sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az nem Isten gyermeke. " 1 János 3, 9-10

 

Több írás található a Bibliába arról, hogy az ilyen embereket kerüljük el, a bíráskodás azonban Istenre tartozik.

 

„Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától, vagyis attól a képmutatástól, amely rájuk jellemző! Mert minden eltitkolt dolgot nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik! Amit a sötétben mondotok, azt a világosságban fogják hallani. Amit a belső szobákban suttogtok egymás fülébe, azt a háztetőkről fogják kihirdetni. ” Lukács 12, 1-3

 

Sajnos rengeteg ember a vallásoskodó képmutatók miatt nem jut be Isten Királyságába, mert ők rossz példát mutatnak, de azt is bele kell venni a számításba, hogy Isten kegyelmes, és ő ezeknek a képmutató embereknek is újabb és újabb esélyt ad egészen a haláluk percéig.

 

Pár hete mentem át egy hasonló krízisen. Csalódtam emberekben. Fájdalommal telve mentem a gyülekezetbe vasárnap. A tanítás után együtt ettünk. Én ültem a kanapén, és beszélgettem egy ex-heroinista sráccal. Majd elkezdtek jönni felém az emberek. Mintha moziba lettem volna, csak nézem felfelé rájuk. Különböző arcok jelentek meg, üdvözöltek, pusziltak, öleltek, szóltak hozzám, az arcuk sugárzott. Ültem ott egy helyben, és letaglózott az a szeretet, ami kavargott körülöttem. Egy kislány odajött hozzám, átölelt, majd csendesen megnyugodott a karjaimban. Isten győzött, mint mindig,  és minden korábbi fájdalmamat elmosta! Hát ilyen Ő...! 

 

„ Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe. Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat szórt a vetés közé, majd elment. A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek. A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat:

-Uram, te jó magot vetettél a földbe. Akkor hogyan kerülhetnek oda a gyomok?

-A gyomokat az ellenség vetette – felelte a gazda.

A szolgák tovább kérdezték:

-Akarod, hogy kigyomláljuk?

-Ne tegyétek – válaszolta -, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal! Hagyjátok együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba! ”

Máté 13,24-30