Mint minden teremtéstörténet ez is a nagy semmivel kezdődik. Ahol megjelent egy északi, fagyos Ködország, majd lent, délen egy forró, tüzes vidék. A két pórus közeledni kezdett egymáshoz; a perzselő hőség megolvasztotta a jeget, így létrejött Ymir az óriás. Ymirt egy óriás tehén táplált, aki szintén a megolvadt jégből jött létre. A tehén a jeget nyalogatva, s ezzel azt olvasztva kiszabadította a jég fogságából Búrit. Búri utóda Borr aki Odint, Vilit és Vét nemzette. E három istenség közül Odint érdemesebb jelenleg kiemelnünk. Hiszen Odin, mint a mindenség atyja kegyetlen játékot űz a végeláthatatlan háborúkban való közreműködésével. Nem csoda, hogy kiérdemelte a hadisten címet, mivel a csatákban elhunyt hősi lelkeket mind Valhallájába gyűjti. Szüksége van rájuk, hogy a világvégén mellette harcoljanak. Azonban csak a tiszta lelkű harcosok érdemlik meg a dicsőséget, hogy Odin Valhallájába kerüljenek, ahová a valkűrök vezetik őket. Itt esküt fogadnak, hogy Odin mellett fognak harcolni a világvége eljövetelekor.

​

A valkűrök valamikor gazdag, nemesi családok lányai voltak. A gyönyörű félistennők, akik lóháton, harci sisakban, páncélban és lándzsával kezükben kutatják fel a csatában elhunyt katonák lelkét. Lényük jellegzetes tulajdonsága, hogy olthatatlan szomjat éreznek a harcok után. Általában kilenc valkűr tűnik fel a hősök lelkéért. A különös hadi öltözetük fényárát az égen cikkázó északi fénnyel azonosítják.

A valkűrök vezetőjének Freyját tekintik, aki az élet és a halál, a szerelem és a harc, a termékenység és a varázslat istennője. Freyja Folkvangarban (a kilenc világ egyikében) él, ahová a valkűrök a hőslelkek felét viszik. Freyja jövendölést és mágiát tanított az ászoknak köztük Odinnak is. Az istennő birtokában van a sólyomálca, és oda van a macskákért, amik a hintóját is húzzák. Férje Odur volt, aki korán elhagyta. Freyja bánatában aranykönnyeket hullatott és bekereste az egész világon, de mindhiába. Freyját könnyűvérűnek tartják, kedvenc nyakékét is, a Brisinget négy törpétől kapta, akikkel egy-egy éjszakát kellett töltenie érte. Úgy tartják, hogyha Freyja dühös, a nyaklánca is megreped.

Lényegében a valkűröket az érzelmeik irányítják. A harcos, női teremtményekkel nem érdemes szembe kerülni, mert akkor őrjítő dührohamot kapnak. Azonban nyugodt pillanatukban, mikor az égen repülnek, páncéljukkal gyönyörű északi fényt festenek az égre, amire az emberi szem csodálattal tekint.

Talán minden nőben lakozik egy valkűr, ami megpróbál felül kerekedni az ész esetleg még a szív érzelmein is. Hiszen a becsvágy és a mások feletti uralkodás, a csillogás és a középpont felé való furakodás mind-mind jellemezte eme rendkívüli lények jellemét. A hisztérikus rohamok, ha hozzá nyúlnak a hajunkhoz, szemet vetnek a párunkra, kritizálják a munkánkat, a döntéseinket vagy csak épp nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt terveztük. Előkényszerítik belőlünk a harci kedvet, és akkor készek lennénk, még csatába is vonulni, hogy újabb hősi lelkek alázkodjanak meg előttünk. De ez mind csak feltételezés vagy nem. Ki tudja, lehet, tényleg ott csörgedezik az ereinkben az a bizonyos valkűr vér.