A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Tündérek. Ugyan ki hisz már bennük? A gyermekmesék tenyérnyi kis teremtményei, akik csengő hangon énekelve ünnepelnek a telihold fényénél, s apró hártya pillangószárnyaik, melyeken megcsillan a holdsugár, éppen elegendőek, hogy leheletkönnyű testüket a levegőben tartsák. S ha elfáradtak a mulatozásban, akkor virágok kelyheiben, sziromtakaró alatt térnek nyugovóra.
Kitalált történetek bájos szereplői, akiknek hatalmas igazságérzete adja a mesék tanulságát. Ennyit tud róluk korunk embere és ez neki éppen elég. Zsúfolt és fontos életébe már igazán nem férne bele ilyen gyermekded dolgok részletesebb ismerete. Hisz alig állunk még, csupán imbolyogva a rácsos ágy oszlopaiba kapaszkodva, már követelik tőlünk, hogy nőjünk fel. Az iskolában megtanuljuk, hogy a mesék szereplői nem léteznek, kivétel persze ez alól az egyetlen és hatalmas Isten. Talán idővel hallunk a sok mészárlásról, vérfürdőről, kegyetlenségről, megalázásról, nők és gyermekek könnyűszerű meggyilkolásáról, mindezt azon „igaz” cél érdekében, hogy az Isten egyedüli hatalmát, kegyét, könyörületességét és bölcsességét hibátlanul kántáljuk. Fejet kell hajtanunk a többi ember szavának. A kereszténység elterjesztése volt tehát, ami megannyi misztikus lényt és számtalan ókori gyökerű legendát igyekezett a feledés tavába mosni. Így veszett a tündérek igaz története is.
Mégis, én boldogan üdvözlök minden Pán Péter szindrómában szenvedőt, akikben még ott a kíváncsiság, a tudni akarás és gyermekinek titulált képzelőerejük megvédte őket a szürke mindennapok monotonitásából. Azt, hogy miben hiszel, csak Te döntheted el és nem a többi ember szabja meg.
Viszont az életvezetési tanács befejeztével, itt az ideje, hogy tovább fűzzük a történet ezüstös szálát, ami végre kivezet minket abból a parfümillatú, émelyítően édes, rózsaszín ködfelhőből, ami behatolva az ember légzőnyílásain, csúnyán fojtogat. Merthogy igen sértően megcsúfoltuk az egyre inkább feledésbe vesző legendák és mítoszok nagyhatalmú tündéreit. Bennem elsőképp a mesékben szereplő apró szárnyas lények szigorú és felülírhatatlan büntetései keltettek gyanút, ami a hazugok jussa volt, mikor is ígéretüket szegve elárulták a meglesett tündérek éjjeli mulatságának helyszínét. A gyanú első szikrája a bősz kutatás lángjává nőtte ki magát és egyre inkább nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a félénk mesebeli tündérek a legkevésbé sem mesebeliek és még annyira sem félénkek.
A tündérek rendkívül rejtélyes lények. Már a nevük eredetét kutatva is többnyire csak vitákba ütközhetünk, hiszen sumér, török és latin szóból is komoly érvelésekkel származtatják. Ám a szavak, amikből eredeztetik, elég magas rangra emelik a tündéreket, ahhoz, hogy végre kirántsák őket a gyermekmesék ártatlan, törékeny és félénk szerepköréből, akár az istenség, ítélethozó (dingir) akár a sors, végzet (fatum) jelentésű szavakat vesszük helytállónak. A tündér megnevezést, azonban nem csak a misztikus lényekre használták. Régebbi időkben nem volt konkrét megtestesítője. A középkorban igencsak negatív kicsengéssel bírt, mint szörny, csodalény, varázsló vagy szemfényvesztő. Ma ismert alakjukhoz viszont jól illeszkedik az irodalomban ismert jelentésük, a változékony, tünékeny, röpke, elmúló, semmibe vesző.
Egy nagyon fontos képességük azonban a legtöbb ember előtt ismeretlen. Mégpedig az, hogy számtalan forrás szerint a tündérek alakváltásra is képesek. Így egyre inkább elhomályosul a kép, amit gyerekkorunk meséi alkottak bennünk az apró, kecses, lepke szárnyú tündérekről. Mindemellett tudnunk kell, hogy legendájuk talán kivétel nélkül meghódította a Földet. Többnyire a görög és latin kultúra egyes nagyhatalmú lényeinek képességeit, tulajdonságait vélik felfedezni a tündérekben, de eredetüket ennél tovább nem igazán szűkíthetjük kellő magabiztossággal. Ám a tündéreket rengeteg más nép mitológiai alakjával vonják párhuzamba, kiknek külseje vagy neve sokszor merőben eltér a manapság elhíresült gyerekmesékhez torzított bájos formától, de cselekedeteik és viselkedésük, a róluk szóló legendák alapján egy az egyben megegyezik a tündérekével. Külsejük változatosságára pedig hiánytalanul ad magyarázatot alakváltó képességük.
De ne szaladjunk fejvesztve szerte a világunk ezernyi kultúráját elemezve. Elég ha –a már említett- kelta mitológia tündéreivel megismerkedünk. Táboruk olyan népes és sokszínű, hogy nagy meglepetést okozhat azoknak, akik még nem foglalkoztak behatóan ezekkel a csodalényekkel. A kelta történetek tündéreiként ismerhetjük meg tehát, a Goblinokat, a Hobgoblinokat, a Brownie-kat, a Leprechaunokat, Banshee-ket és még számtalan vízi, szárazföldi, szellem, őrző, csínytevő vagy jószándékú csodalényt. Így hát ugyanúgy ismerünk barna, ráncos és zsémbes tündérféléket, mint a híressé vált, porcelánbőrű, csengő hangú fajtájukat.
S hova tűntek napjainkban? Nos, több legenda is alátámasztja azt az elképzelést melyet J.R.R. Tolkien is felvázolt méltán híres könyvében: Egykoron csodalények népesítették be a Földet, ám az emberek önzősége, olyannyira megrémisztette őket, hogy bujdosásra kényszerültek. De azt mondják, ha vigyázol az otthont adó bolygónkra, a természetre és az állatokra, akkor a tündérek tiszteletét is kiválthatod és megjelennek majd előtted. Vigyázz, mert rendkívül szeszélyesek!
Ritka végkifejlet a mostani, talán még egyik cikkemben sem tűnt fel hasonló, ugyanis a kezdetben még jól ismert lények alakja mostanra teljes homályba veszett. Nem tudni, hogyan néznek ki valójában és melyik formájuk az igazi. Alakváltásuk mögött egyetlen igazán fontos összekötő kapocs van, ez pedig a hatalmas, misztikus erő, ami egykoron isteni rangra emelte a tündéreket.
Ezek közül kiemelném a Banshee-t, aki gyökeres ellentéte a mesebeli tündéreknek. Ő bizony a halál ómene. Szemei vörösek a folytonos sírástól és sikoltása szívbemarkoló, ahogy az elhunyt családtagokat örökké gyászolja (de igen, ő is tündér).
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
