A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Oly ködös, oly zavaros érzés. Talán az egyik legszebb a világon, talán az egyik legborzasztóbb mindközül. Elkap, megcsáklyázza a szívedet és örök léket hagyva maga után tovaszáll, mint apró méhecske szebbnél szebb virágról virágra. Mígnem a virág a méhecskével való találkozás után még egy ideig gyönyörű, életerős, magabiztos, majd az idő vasfoga – nem kímélve a maga szépségét – elragadja tőle a csodás ajándékot, az életet, mit egy méhecskétől kap meg újra és újra.
Szerelem, oly sok fajtája van. Szenvedélyes, melengető, de olykor alattomos és aljas dolog, ami a szívünket cincálja. Maró, égető fájdalom is egyben, ami egy örök sebet ejt. A sors iróniája, hogy azon részünk, ami az életet pumpálja belénk fizikailag, lelkileg mennyire túl tud csordulni és a tetőpontnál darabokra esni, szilánkos sebekkel, s csak idővel elérni a varasodó hegeket. Ugyanakkor lehet, hogy az serkenti fel álomba meredt dibegő-dobogó szívecskénket. Először szelíden megsimogatja, majd hízeleg neki, még mire az beadja a derekát, már teljesen elrabolja, megszerzi magának és különös fogságban tartva azt boldogsággal és sok fájdalommal áll elő és eteti meg.
Pár apró kedveskedés felér a határtalan boldogsággal, de ugyanakkor apró meggondolatlan szavak is mély sebet okoznak, amik aztán nehezen gyógyulnak, és újból felszakadhatnak.De lehet szívmelengetően édes, mint a frissen sült kedvenc sütink, vagy mint a kedvenc csokoládénk. Megajándékozhat minket a legtisztább érzésével, a feltétlen szerelemmel, ami minden akadályt könnyen vesz, és ami magabiztosan dönti le a fájdalmak nyújtotta rögös falat. Ami nem szül kétségeket, és megóv minden külső és belső ellenségtől, ami segít feldolgozni a múltat, megélni a jelent és felkészülni a jövőre. Érdekes nemde?
Sokan manapság nem vagyunk tisztába azzal, hogy személyesen mit jelent nekünk a szerelem. De gondoljunk csak bele. És számoljunk le az érzéssel, ne hagyjuk, hogy folyton a padlóra küldjön, embereljük meg magunkat és vigyázzunk a lángra, amit a kezdetektől fogva kapunk. Akár ha mostanra már csak egy kis parázs van belőle, de vigyázzunk rá s tápláljuk ameddig van remény rá.
Zene: PJ Grand - Memories of days gone
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
