Sárkányok, egy másik világ örzői

mégis elkülönül attól. Egy világ, ami otthont ad a misztikumok szülötteinek, akik elmenekültek az emberek vérszomja és az elfogadás képességének abszolút hiánya miatt, megrémülve attól, hogy az ember mindent meg akar hódítani, le akar igázni és el akar pusztítani. Ennek a világnak –az én elképzeléseim szerint- nem lehetnek más örzői, mint a bölcsesség, az erő és a mágia hatalmas birtoklói, a sárkányok.

Mára már a mitikus lények egyik legismertebb, leghatalmasabb alakjaként és a fantasy világ jelképeként ismerhetjük a sárkányokat. A kezdetek kezdetén még apró teremtményekként képzelték el őket az emberek, ám szárnyra kapva a legendák szelén, az évszázadokat átrepülve hatalmas bestiává lettek. Útjuk során számtalan területen ereszkedtek alá a fellegekből és vésték mítoszok ezreit a kultúrák nagykönyveibe, végzetes karmaikkal.

De egy dolog igazán bizonyos velük kapcsolatban: legendás tüzük kiolthatatlanul, s begyógyíthatatlanul beleégette alakjukat az emberek képzeletébe és szívébe. Ők a tűz, a víz, a föld és a levegő elemeinek robosztus urai, kik Európában és Perzsiában épp úgy, mint a keresztény vallásban gonosznak, vérengző fenevadnak számítottak, ám Kínában mai napig a bölcsesség és az öröklét megtestesítői.

alán született egy másik világ is. Összefonódva létezik a saját világunkkal,

Létezett egy könyv, mely Conrad Gesner, svájci természettudós hosszú munkája révén született meg és a Historiae animalium, azaz az Állatok története címet kapta, s ma a zoológia létrejöttének első szikrájaként ismerik. Ez az ötkötetes mű, ahogyan azt címe is sejteti, a 16. században ismert állatok jellemzését, történetét tartalmazta, egybefoglalva a megfigyelt és a hiedelemvilágban létező élőlényeket is. S az akkoriban nyugaton még kevéssé ismert sárkány, bizony helyet kapott ebben a rendkívül részletes és kultúrákat átölelő műben. Gesner munkája mai szemmel viccesnek, olykor gyerekesnek tűnhet a szigetnyi méretű bálna, a tengeri farkas vagy a hidra komoly, részletekbe merülő leírásával és anatómiai rajzaival, ám kutatómunkája minden akkori térség és kultúra vélt vagy valós állataira kiterjed, ami napjainkban, az internet és a keresőprogramok gyors munkája mellett is talán örökké tartana. Emellett hasonló leírásokat készített a növényekről vagy épp az összes addigi latin, görög és héber írók neveiről és műveiről. Így hát percek alatt megbizonyosodhatunk róla, hogy Gesner nem vette fél vállról a munkáját, sőt rendszerezési vágya már-már ijesztően részletes.Így ha ez az ember úgy döntött a sárkány méltó arra, hogy könyvében oldalakat foglaljon el, noha abban az időben alig ismerték nyugaton, akkor érdemes ekkora port kavarni ezek körül a hatalmas mitikus lények körül.

De mi is a különbség nyugati és keleti sárkányok között? Nos ha a rendszerint vérszomjas, kegyetlen nyugati sárkányaink kelet felé repülnének, igencsak meglepné őket az ottani fogadtatás. Míg mi engedetlen nyugatiak, akiknél a sárkányölés már külön foglalkozásnak számított, minduntalan harcoltunk és lázadoztunk a hatalmas bestiák ellen, addig kelet fejet hajtott és hajt napjainkig a sárkányok előtt és minden kegyetlen megnyilvánulást a saját ostobaságukért kiérdemelt büntetésnek tekintenek. Ám kelet sárkányai is méltóvá lettek az óriási tiszteletre, ami alakjukat övezi. Bölcsek és megfontoltak, hatalmasabbak mindennél és mindenkinél, emellett pedig a mágia mesterei is. A nyugati sárkányok a kapzsiság jelképeivé lettek (talán a Nibelung mondakörből ismert Fafhir, a sárkánnyá változott mértéktelenül kapzsi ember történetének hatására) és tömérdek kincset rejtő barlangjaikban mohón őrizték vagyonukat, amire persze sok hősünknek fájt a foga. Ám olykor itt is feltűnnek a bölcs, mindentudő sárkányok motívumai, akik tanácsot adnak az arra érdemes embereknek. S a walesi lobogón is elfoglalták kiérdemelt helyüket.

A szláv mondakör bestiái átmenetet képeznek a nyugati és keleti sárkányok között. Itt már megkülönböztetnek gonoszakat és jólelkűeket, -és itt következik az ironikus csavar, ami egy jókora fricska a női nemnek- azaz nőstényeket és hímeket. Igen, jól látta a kedves olvasó, a nőstény sárkányok a kegyetlenség, a pusztítás és a rosszíndulat megtestesítői, míg a hímek épp az ellenkezőik, kedvesek, jóságosak és emberbarátak.

Ahogyan megfigyelhettük tehát a nyugati sárkányok inkább fizikai erejükkel keltenek félelmet az emberekben, ami nem csoda a gyakorta 26m-es szárnyfesztávolsággal és a hatalmas karmokban végződő izmos lábakkal. Csontozatuk és izomzatuk mind-mind a hatalmas fizikai erejüket adják és pikkelyekből álló kültakarójuk minden külső behatástól védelmezi őket. Mindmellett pompázatos külsejük a szivárvány bármely színében tündökölhet, s pikkelyeik ragyogása az emberi szemet magávalragadó csodaként leírva sem közelíti meg valós szépségüket.Leírhatatlanul erősek és sebezhetetlenek. Kell ennél több? Nos a történetek nagyrésze rendszerint a tűzokádás képességével is felruházza őket. S, ami a keleti kultúrákban legnagyobb erényük, az a hatalmasságukat elképzelhetetlen magasságokba emelő bölcsességük és mágikus erejük. Úgy vélik ők adják az esőt (ami a mezőgazdasággal foglalkozó keleti területeken hatalmas ajándék), ők támasztják a viharokat, s az emberek megbüntetésére szökőárat is képesek a földre zúdítani. Nem csoda hát, hogy tőlük származtatják a császárokat is.

Keleten leginkább a kínai sárkány vált ismertté, azonban úgyanúgy létezik japán vagy vietnámi sárkány is. Ám a kínai legendák biztosan állítják, hogy minden sárkány tőlük származik. Ezeket a mitikus lényeket minden részletet kimerítő pontossággal jellemezték a térségben: 13*9, azaz 117 pikkely borítja testüket, melyből 9*9 (81) yang és 4*9 (36) yin esszenciát hordoz magában. Emellett úgy vélik, hogy a sárkány kilenc állat tulajdonságait hordozza magában: feje egy tevéé, szarva egy szarvasé, füle egy bikáé, szeme egy démoné (némely „kedvesebb” leírásban egy nyúlé), nyaka egy gyíké, hasa egy kagylóé vagy teknőcé, mancsa egy tigrisé, karmai egy sasé és végezetül 117 pikkelye egy pontyé.Születése sem volt egyszerű, sőt mi több fáradságos életét is tökéletesen jellemzi: egy sárkány világrajövetele után egy kőbe zárva tölt ezer évet az óceán mélyén, ezer évet a hegyekben és végül ezer évet gyilkos emberek között. Mindezek után megkérdőjelezhetetlenné válik az őt övező tisztelet.

A sárkány szó eredete azonban jóval Gesner könyvének megjelenése előttre nyúlik vissza, egészen az ókori Görögország területére. Akkoriban a „drakon” (melyről az angol dragon, azaz sárkány szó juthat eszünkbe) kifejezés kígyót jelentett, ami a sárkányok hosszúkás, hüllőszerű testfelépítésére utalhatott.

A sárlányok talán a leghatalmasabb mitikus lények. Legendájuk évezredek óta ámulatba ejti az embereket. Magukban hordozzák évszázadok bölcsességét, a rendkívüli erőt, valamint a tűz, víz, föld és levegő elemének uralmát. Szinte minden kultúrában nyomot hagytak mítoszok formájában. De vajon a régi korokban valóban léteztek sárkányok? S hol vannak most? Kihaltak vagy csak megtanultak elrejtőzni a kegyetlen emberek elől? Azt mondják ha egy sárkány kegyeibe fogad, s bebizonyítod, hogy képes vagy megtartani a titkait, akkor egy olyan varázs részévé válhatsz, ami felülmúl minden képzeletet.

Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!