Jó lenne igazán birtokolni a képességet, hogy irányítás alatt tudd tartani az életet, de ezek a pillanatok túl intenzívek hogysem maradjon minden a régiben. Lehet az embernek izgalmas élete, de csak ezek a bizonyos momentumok, mikor érzed nincs visszaút, nem tudsz vissza táncolni, most kell jól bánnod a szavakkal és kifejezni azt amit szeretnél a helyes módon, na ezek azok amiknek igazán tudatában van az ember és megáll a külvilág. Semmi más nincs csak a pillanat valódi. A többi ámítás és szemfényvesztés, egy igazi bűvésztrükk ilyenkor. Nem foglalkozol vele, csakis az a pillanat létezik. Sivár lenne az élet enélkül, még ha csak ritkásan is van jelen a mindennapokban. Lehet, hogy egy fél évig nem történik semmi aztán, bamm, máris ott állsz és minden mást kizárva egy pillanatra, gondolatra, mondatra, szóra koncentrálsz.