Eszúrt lehetőségek, egyszerű párbeszédek amelyek talán jobban is kijöhettek.. volna ha: és következnek a kifogások. Miért kell túl lihegni az ilyeneket? Talán idegesít a tudat, hogy akár másképp is alakulhatott volna? Jobb lenne az életed? Hogy a jövőben minden jobb lett volna ha? Igen, sok féle képpen alakulhat, más lenne minden vagy ha nem is minden de talán egy kicsit jobb lenne. Lenne, volna, talán... Csupa feltételes mód és nem csak nyelvtani szempontból. Kell ez neked? Vajon kell-e még az, hogy a jelenlegi helyzeten akár jó akár nem ronts azzal a csúnya, rossz, gonosz kis ördöggel ami a feltételezés, a hiú remény arra, hogy bármi is máshogy alakulhatott volna és talán már most boldog lennél vagy legalább nyugodt? Honnan tudod, hogy az események sorozata milyen végkifejletét produkálja a veled történő dolgoknak és mi alapon kötik sokan boldogságuk feltételét ahhoz, hogy a múltban mit tehettek volna jobban? Gyakorlati szempontból semmi, elméleti síkon persze lehet ezen agyalni és futtatni a gondolataidat. Azzal nincs semmi gond ha valaki netán viccből kiindul ilyen-olyan helyzetből és a végére teljesen máshol lyukad ki. Szórakozni kell, legalább fejlődik a képzelőerő és a kreativitás de ezt sosem jó komolyan gondolni. Most képzeld el, elszúrtál valamit. Felidézed a helyet, az időpontot, a személyt, a környezetet, képzeletben megváltoztatod az eseményeket és a szavakat. Ezután jön a képzelgés hogyan is alakult a gondolati verzióban minden. Már teljesen beleélted magad, hogy minden egyenesen halad aztán belédmar a tudat, hogy ennek már annyi, megtörtént, elmúlt és a valóság kegyetlenebb tud lenni bárminél.