Ragaszkodás

Ragaszkodás

Az embernek szüksége van a normális életéhez emberi kapcsolatokra, ez egyértelmű. Ezek a kapcsolatok alakítanak minket, változtatnak és csiszolnak személyiségünkön de sajnos megeshet, hogy egyiknek másiknak vége szakad és az addigi teljességérzetet felváltja egy olyan űr, amelyet néha nehéz lehet újra betölteni. De vajon miért is ragaszkodnak a múlthoz vagy éppen ahhoz ami szemmel láthatóan rossz hatással van?

Este a sötétben fekszel és jár az agyad. Nem vagy elég fáradt vagy csak a gondolkozás tart ébren? Talán napközben túl elfoglat vagy, hogy rendezd a gondolataid. Ha jóra gondolsz, hiányérzeted van. Olyan ez mint a régi dolgokat felidézni. Nosztalgiázni a jó dolgok felett, s utána rossz dolgokra gondolni. Elmegy a kedved az egésztől. Relatív, hogy mi a rossz fogalma de az biztos, hogy nem sok erő szorul abba a tevékenységbe amelyet rossz gondolatok miatt kell elkezdened vagy ilyen gondolatok mellett csinálsz. A lényeg nem is magán a gondolaton van hanem azon, hogy be tudtad-e tömni az ürességet. Eddig minden biztos volt és egyértelmű, nem kellett agyalni, mi hogyan is lesz. Aztán véget ér egy időszak, elmúlnak az addigi létbiztonságot adó tényezők és ott állsz arra várva, hogy mint egy patrónus megjelenjen valami, ami utat mutat, merre is tovább?

A múlthoz való ragaszkodás önmagában nem baj, hisz csak az valaki, akinek van múltja, addigi élete, amely alapján meg lehet határozni ki is ő valójában. Viszont a régi időghöz való beteges ragaszkodás, a régi rossz emlékekhez való ragaszkodás a legrosszabb amit tehet valaki. Bárki aki folyton a múlt sérelmeit, történéseit emlegeti fel belé betegszik. Képtelen elengedi azt, és megmérgezi a jelenét is. Nem beszélve a hosszátartozókra gyakorolt hatásáról, amely a lehangolás. Hallgatni azt, hogy a múltbéli dolgokra vezeti vissza a ma történéseit, nem mondom, van benne igazság.

Puzsik Csenge

Minden jelenben elkövetett tett valami, amit egy akár évekkel ezelőtti dolog hatására teszünk, teszem azt egy múltbéli rossz élmény hatással van arra, amely hasonló dolog a mában történik és ennek következtében akár az utolsó pillanatokban meggondoljuk magunkat ezzel kapcsolatban. Mindig a múlt hibáit nézzük és az alapján akarunk dönteni a jelenünk felett. Amit akkor elmulasztottunk, elrontottunk azt a mostani életünkben akarjuk helyre hozni. De mi alapján gondoja azt sok ember, hogy ha a múltban ezt és ezt kellett volna tennie az érvényes a mostra is? Megértem, hogy a történelem megismétli önmagát, sorra ugyan azokat a hibákat követjük el, de mi a garancia arra, hogy az ami akkor segített volna az segít most is?

Túl gyorsan változik a világ, az emberek, a környezet sem hogy minden mindenkor érvényes legyen. Nem felemlegetni kell a múltat hanem emlékezni rá, hogy milyen is volt, mi az ami hat a jelenre is, mi az ami jó és mi az ami helyrehozatalra szorul. Túl sokan siklanak el afelett az egyszerű tény felett, hogy valóban könnyebb mindig mást hibáztatni, a múlthoz ragaszkodni ahelyett, hogy elszakadna a betegesen féltett, berögzült eszméihez és lenne olyan bátor és nem utolsó sorban okos ember, hogy újba kezdjen és ne féljen a változásoktól. A rugalmas gondolkodás hiányzik mostanában sokmindenkiből, ami maga után vonná a toleranciát, az együttérzést, a másikra szánt időt, figyelmet és egyáltalán az érdeklődést.

Ne csodálkozzon senki, aki ilyen vagy ilyen ember van a közelében ha szép lassan eltávolodnak egymástól, mert ha valaki egyszerűen képtelen arra, hogy ne ragaszkodjon mindig, minden helyzetben a saját véleményéhez, a múltbéli tapasztalataihoz és nem is jön rá az elhidegülés okára az bizony csak árt. És nem csak magának.

Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!