A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
PÉLDAKÉP
Göndör Enikő
Szóval vegyük a kezünkbe az irányítást és határozottan, magabiztosan keresgéljünk a kijárt és kijáratlan utakon, hogy végül megtaláljuk a helyeset vagy épp kijárjuk magunknak azt. Csak fel a fejjel és előre!
Ám sokszor az egyéniségünk is hibázik. Azt gondolja, hogy jobb neki, ha a felmenői útjára kanyarodik a végső megállapodásig. De ilyenkor erősnek kell lenni! Nem szabad hagyni, ha nem érezzük jól magunkat ezen az ösvényen, mert több száz van még ezen kívül, amelyeket megjárhatunk, tapasztalhatunk és az ott szerzett hibáinkból tanulhatunk, majd elérjük az utolsó irányt, ami a megállapodásig vezet minket az egyenes, biztos úton.
Bár ennek az ellenkezője is lehet, majd ő azt látja, hogy mi lesz a végeredmény és majd ő irányít minket. Képes szövetségre lépni az akarattal, a szemmel, testünk minden pontjával és szembeszáll a külső irányítással, amit akár egy másik személy is gyakorolhat rajtunk úgy, hogy a saját személyiségét próbálja belén tukmálni.
De komolyan a-tól z-ig szeretnénk hasonlítani egy emberre? Ugyanaz a haj, smink, öltözködés, ugyanolyan polgárpukkasztó cselekedetek. Kell ez? Vagy inkább járnánk a saját utunkat? Ha a szívünkben tekintenénk, mélyen legbelül megszólalna a saját egyéniségünk. – Héé! Ki szeretnék törni ebből a vaskalitkából, amibe zártál és szeretnék bemutatkozni neked! Kérlek, engedd meg, hidd el sokkal jobb lesz neked! – szól hozzánk olyakor gúnyos cinizmussal olykor mézes mázos hangnemben. Mert elnyomtuk, összezavarodott, kapálózik a ketrecben, minden vágya, hogy kitörjön és besegítsen nekünk. Ezt bízzuk csak nyugodt szívvel rá, engedjük had legyen szabad és hagyjuk, hogy kedvére formáljon minket. Hisz tudja, hogy mi a dolga. Mondhatjuk úgy is, hogy előre be van programozva, hogy meglássa azt, mi is a jó nekünk és mi a rossz. Tudja, majd ha a piros pulóver, amit anyukánk vett, nem tetszik vagy nem áll jól, akár a nélkül is, hogy felpróbáltuk volna. De azt is tudja, ha valakit egy sértő flegma mondattal megbántunk, hogy az nem a mi stílusunk.
Véleményem szerint mérföldekkel nehezebb lesz utána a dolgunk, ugyanis, ha elkezdünk valakire hajazni, átvesszük a stílusát, szokásait, belső és egyben külső tulajdonságait, akkor magunkban fojtjuk el a saját énünk kialakulásának kezdő löketeit. Persze vannak emberek, akik hasonlítanak egymásra és ők lehetnek szó szerint ugyan olyanok, függetlenül attól, hogy ez a külső megjelenésükben vagy a belső énjük teljesedik-e ki. Manapság sok ember kerül a Hollywood-i körforgásba és általában közülük lesznek a „példaképnek” valóak.
Az többségünknek szüksége van egy példaképre, egy bálványra, akire felnézhet, akit akár teljes mértékben lemásolhat. Sokunknak nehezére esik kialakítani egy saját stílust, egy gondolkodás menetet. Pedig könnyebb, mint hinnénk. Nem kell más hozzá, mint szemmel tartani, hogy mi a jó és mi a rossz. Megmaradni a saját magunk által felállított határainkon belül és kiélvezni minden egyes pillanatot, amit ezzel töltöttünk. Ugyanis az életünk nagy részében a stílusunkat alakítjuk, még ha erről jóformán tudomást sem veszünk. De hát akkor minek is a példakép? Talán megkönnyíti a helyzetünket? Kötve hiszem.
Az emberek többsége rendelkezik példaképpel, olyan emberrel, akire felnéz, akire hasonlítani akar, vagy akit épp bálványoz és akár ismeri akár nem, szinte bármit megtenne érte. De valóban jó az, ha elfojtjuk magunkban a személyiségünket?Az emberek többsége rendelkezik példaképpel, olyan emberrel, akire felnéz, akire hasonlítani akar, vagy akit épp bálványoz és akár ismeri akár nem, szinte bármit megtenne érte. De valóban jó az, ha elfojtjuk magunkban a személyiségünket?
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
