Előfordul, hogy kicsit bonyolultabb helyzetbe csöppenünk, és érvénybe lép a „Szegény embert még az ág is húzza” közmondás valóságalapja. Jelen esetben egy olyasvalakivel példázódom, akinél a közelmúltban egy ritka, gyógyíthatatlan betegséget fedeztek fel az orvosok: Cluster. Ez a legpofátlanabb és leghevesebb fejfájás típus. Rohamokban, leginkább éjszaka, az elalvás utáni órában, egyik pillanatról a másikra jelentkezik, hasító fájdalom kíséretében. A Cluster-ben szenvedő alany az első pár hónap mindennapos küzdelme után hosszú ideig tünetmentessé válhat, majd az egész kezdődik előlröl. Amikor alanyunk számára világossá vált, mi is okozta ezeket a rohamokat, a neurológián íratott fel magának olyan orvosságot, amely –bár meggyógyítani sajnos nem tudja - leredukálhatja mindennapos gyötrelmeit. Az orvos fel is írta az adagolást: „Szükség esetén 1.” Logikus, hiszen ebben a betegségben az a gyönyörű, hogy nem lehet előre kiszámítani, mikor érkezik a következő roham, így meghatározni sem lehet, hogy mikor is lesz szükség a gyógyszerre. Alanyunk tehát elbandukolt egy patikába, ahogy az lenni szokott. Ott közölték vele, hogy hibás vényt hozott, és a „Szükség esetén 1.” szöveggel ők nem adhatnak ki gyógyszert. Értetlenül állva az események előtt páciensünk felhívta a neurológiát, hogy ilyenkor mégis mi a teendő. Az orvos közölte vele, hogy ki kellene adniuk így is, de ha nem teszik, menjen vissza és átírják. Alanyunk közölte, hogy aznap ő már sajnos nem ér rá, de a következő hét elején lehetséges lenne e? Válasz: „Hát ez egy kicsit furcsa, próbálja meg egy másik gyógyszertárban, mert ki kell, hogy adják.”