A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
És most jöjjön egy kis érdekesség: Nem tudom kinek az ötlete nyomán és milyen okból, de a kutatók hosszas megfigyelések után bizonyítottak egy tényt, miszerint azok a gyerekek, akik cirmos cicák között cseperednek fel felnőve sokkal érzékenyebbé válnak a természetfeletti jelenségekre, spirituálisabbak lesznek. Nos, lehet találgatni, hogy én milyen színű macska mellett tengettem gyerekkorom napjait, mielőtt belekezdtem a misztikus témák boncolgatásába.
"Azt tartják, a macska a szellemvilág őrzője, ezért követi a gazdáját a halál kapuján át, hogy ott is neki dorombolhasson."
Puha, selymes, kecses, dörgölőzik ha szeretetre vágyik, nyávog ha éhes és dorombol ha boldog. A macska érzelmei mindig nyilvánvalóak. De mégis hogyan lehetséges, hogy sokunk hőn szeretett négylábú szőrgombóca a történelem során épp annyi tiszteletet, óvó szándékot és imádatot váltott ki az emberek egy részéből, mint amennyi megvetést, félelmet és utálatot a másikból? Mondhatni minden kultúrában otthagyta apró mancsának jól kivehető nyomait. A legérthetetlenebbé az teszi az őket körüllengő rejtélyt, hogy a nap nagy részét kínlódó ásításokkal a legnyugodtabb szuszogások közepette végigalvó, házi kedvenceink olybá tűnik, hogy csak zsibbadó végtagjaik megmozgatása és feneketlen gyomruk megtöltése érdekében hagynak fel kedvenc tevékenységükkel, s hogy az általuk nap mint nap megtett út hossza mindössze az etetőtálkájuk és a fekvőhelyük közötti távolságra korlátozódik. Ám ahogy a Nap szép lassan elpihen a nyugati hegyek hatalmas orma mögött és a Hold átveszi uradalmát a milliónyi csillag társaságában a macskák is ébredeznek mély álmukból. Ekkor veszi kezdetét rejtélyes útjuk. Puha mancsaikon nesztelenül haladnak át az utcákon, ahogy árnyékuk olykor feltűnik egy-egy ívlámpa árulkodó fényében. Szeme visszaveri a fényt így hirtelen villanása rémisztőnek hat az ember számára. Telihold méretűre dagadt írisze jelzi, hogy már ki is szemelte áldozatát. Vadászik. A macska az egyetlen állat, aki kedvtelésből is öl. Áldozatának haláltusáját játéknak tekinti. A génjeiben van. S ahogy virradni kezd a lábtörlőre gyakorta 8-9 kisállat tetemét is kiteríti szisztematikus sorrendben, hogy meghálálja gazdája törődését és nem utolsó sorban, hogy bizonyítsa a mindenki fölé magasodó fenségességét.
Mindezeket végiggondolva felmerül bennem a kérdés: Vajon mi szelídítettük meg a macskákat vagy Ők minket? Meleg otthont, ételt és biztonságot adunk nekik, mert hazaérve vágyunk a társra, a felháborodott panaszáradatra, amiért órákon keresztül magára hagytuk és persze a megnyugtató dorombolásra hideg téli estéken. Akkor és arra jár-kél amerre csak kíván, lakásunk minden zegét-zugát, puha, meleg fekvőhelyét felkutatja és birtokába veszi. Nem várjuk el tőle, hogy trükköket tanuljon vagy pacsit adjon, sem azt, hogy kizárólag pórázon hagyja el a kertet. S ő nap mint nap hűségesen visszatér szerető gazdájához. S mi vágyunk a szeretetére, a nyugalmára, s -akármilyen meglepő- a védelmére. A macskák anyai ösztönükből fakadóan védelmezik azt, akit szeretnek vagy gyámoltalannak vélnek, ahogy azt gyerekkoromból tapasztaltam.
Ám visszatérve az eredeti kérdéshez: Ki is szelídített meg kit? S szemügyre véve az eddig felsoroltakat, vajon az önző és mindent birtokolni vágyó ember, aki uralkodni akar a természet fölött nem lesz teljes mértékig sértett ebben a kérdésben? Egy lény, aki éjszakánként ismeretlen utakra indul anélkül, hogy a gazdája orrára kötné úti célját, nem kelt felháborodást a történelem során minduntalan hatalmát demonstrálni kívánó emberben? A macska önfejű és semmi szüksége sincs mások segítségére. Belőlük hiányzik a falkaszellem. A társaságban élő macskák maguknak rendezik a dolgaikat és nem igénylik a másik segítségét. Éjszakánként magányosan járják útjaikat, ami gyanút keltett az emberben. S a nagy boszorkányüldözések időszakában lehetne e tökéletesebb segédet kinevezni a képzelt démoni veszedelmek mellé, mint egy villogó szemű, éles karmú bestiát? Mindig is ők voltak a magányos nők egyedüli szerettei, akik óvták gazdájukat a bánattól és nyugalmat sugároztak.
Éppen ez a fenségesség, kecsesség és magabiztosság tette őket mélyen tisztelt állatokká, istennői kísérővé és bizalmassá egy olyan kultúrában, amely korát meghazudtolóan bölcs és egyedülálló volt. Egyiptom szent állataként már legkevésbé sem tekinthetjük a macskákat együgyűnek, hisz a legbölcsebbek tiszteletét élvezte. Isteneik hatalmas tudás birtokában álltak. Döntésük megpecsételte egy lélek sorsát a halál után és irányításuk alatt virágzott a kultúra. Közöttük igen ismert a gyönyörű Holdistennő Bastet (vagy más néven Bast), az Isteni Nőstény, az öröm macskafejű istennője, aki védelmet és termékenységet hoz. Kecses járását megkoronázta számtalan selymes bundájú kísérője, akik puha mancson érkeztek az istennő oldalán. A macskáknak ártani tehát ebben a kultúrában borzalmas vétség volt, ami megtorlást vonzott maga után.
Ám hiba lenne említés nélkül hagyni a csodás Freya istennőt, a skandináv mitológia ismert nőalakját, aki a női szexualitás, a termékenység és a növekedés istennője és a „látás”, azaz a Bölcsek képességének védelmezője. Freya magasztos és szeszélyes alakjához nem is választhatott volna tökéletesebb segédeket, mint cikkünk doromboló főszereplőit. A tavaszi újjászületés idején érkezik macskák által húzott szánján, bár egyes leírások szerint, olykor egy óriási cirmos hátán utazik.
Ám egyes kultúrákban nem a tisztelet tartotta vissza az embereket a macskák bárminemű bántalmazásában, hanem a félelem ettől a csepp jószágtól. Kínában az emberek szentül hitték, hogy a macskák látják a szellemeket és a démonokat. Úgy vélték, hogy hatalmas spirituális erő lakozik bennük. Ám nem mindenhol a babonákból ismert fekete macska keltett félelmet. Kína egyik tartományában sehol nem tartottak hófehér cicust, mert úgy vélték, hogy éjszakánként szörnyű kis démonná változik, de ha ez valamilyen úton-módon nem sikerülne akkor egész éjszaka a háztetőkön randalírozik a holdsugarakra vadászva.
A fekete macska azonban korántsem számít a balszerencse előfutárának mindenhol. Angliában nem csak, hogy nem nevezhető rossz ómennek, de még szerencsét is hoz. Továbbá ugyanitt úgy vélik, hogy a cirmos cica látja a szellemeket, míg a háromszínű bundás képes megjósolni a várható időjárást (habár ezt Angliában nem lehet olyan komplikált véghezvinni).
A macskák természetfelettivel való szoros kapcsolata napjainkban is ismert. S ebben egy macskatartó sem kételkedik, aki töltött már egy csöndes éjszakát mélyen belemerülve az olvasásba, amiből csak akkor riadt fel, mikor a megnyugtató, monoton dorombolás abbamaradt, s az eddig kényelmesen pihengető bundás jószág az egyik sötét sarokba kezdett meredni villogó tekintetével, hegyezve éles radarjait. Vajon mit látnak ilyenkor?
Az én örök védelmezőm emlékére.
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
