top of page

Interjú Dr. Csides Katával

Mikor készültem az interjúra, tulajdonképpen jómagam sem tudtam, hogy mi az a kérdés, amit a mai gyermekek viselkedés romlásával kapcsolatban feltehetnék. Aztán ez be is bizonyosodott. A témakör szerteágazó, sokrétű, amit nehéz egyszerre átlátni. Megpróbáltam kiragadni azt, ami a legérdekesebb lehet.

Rengeteget olvashatunk különböző portálokon, fórumokon arról, hogy a tizenévesek nehezen kérdeznek számukra fontos területekről, mint például a szexualitás. Szokássá vált ma már, hogy tizenévesen úgy teremtenek szexuális kapcsolatot, hogy nem is ismerik különösebben a társukat. Csak teljesítménnyé vált a szerelem. Ezen a téren tudatlanok, óvatlanok. Mindeközben meg vannak győződve arról, hogy ők mindent tudnak. Mi ennek az oka? Mi az, ami ide juttatta a világot? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ és beszélgettünk Katával.

Kezdjük az elején. Kik vagy milyen tényezők okolhatóak a torzulásért?

 

A világ, a társadalmak változásai, melyek eltűntették az alapvető emberi értékeket. Valamint kiemelkedően nagy szerepet kap a torz szemlélet kialakításában a média.

 

 

 

 

Médiáét és társadalmat… Pontosan miért?

 

Figyeld meg mit üzen a fiataloknak, az embereknek a média. Egy biztos – nem vagy jó, úgy, ahogy vagy. Csak akkor vagy elfogadható, ha trendi vagy. Tehát, akkor vagy szerethető, ha megfelelsz a degenerált elvárásoknak. Példaként ott vannak a celebek. Ez egyszerűen siralmas. Szilikonkebel, szőrtelen test. Ma már a férfitől is elvárja a társadalom, hogy csupasz legyen. Ha van rajtad bárhol szőrzet, akkor nem vagy igényes. Ami persze, nem igaz. De a fogyasztást emelni kell. A szőr kinő, amit el kell távolítani különböző eszközökkel, ami biztosítja a vásárlást… Beteg a társadalmi norma. Húsz évvel ezelőtt nem tekintettük igénytelennek azt, akin szőrzet van, ellenben igénytelennek tekintettük, ha valaki nem sportolt, nem olvasott, nem járt színházba, nem képezte magát. A tv adások a bugyuta sorozatokról szólnak, melyből a fiataljaink megtanulhatják a manipulálás művészetét, azt is, hogy mit kell tenniük, ha fájdalmat akarnak okozni a párjuknak, hogyan kell minél sötétebben látni a világot. A butaság, csalás, hazugságok világát, melyben az emberi érzés nulla és értéktelen. Amíg azon csámcsog a fél ország, hogy Rozi nénit hogy át tudta verni Vilmos, addig nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mitől rossz a saját életük. Hibásak vagyunk mind. Mi felnőttek és az egész társadalom, mert engedjük ezt a fajta sötétséget terjedni. A tizenévesek keresik önmagukat, és a saját útjukat a világban. Azt fogják másolni, elfogadni, amit mi mutatunk nekik. Ők csak nem akarnak kilógni a sorból, mert akkor az adott csoport perifériájára kerülnének.


 

 

 

A fiatalok hasonlítani szeretnének egymásra, mert nekik még fontos az egyformaság. Ettől nem érzik magukat magányosnak. Úgy tudom, hogy van az iskolákban szexuális felvilágosító óra, melynek célja az információn kívül a prevenció lehetne. Vagy mégsem?

 

7. osztályban a biológia órán foglalkoznak kicsit ezzel a témával. Konkrétan két oldal van a tankönyvben –rajz formában – az emberi testről. Ettől nem lesznek okosabbak a gyerekek. A felnőttek is nehezen beszélnek a testi örömökről, hát még a tinik. Ilyenkor még nagyon szégyenlősek. Kellemetlennek érzik magát a témát, pedig a valóságban nagyon is érdekli őket a párkapcsolat létesítése, és a szex.


 

 

 

Megértem, hogy félénkek a gyerekek idegenekkel szemben. Na de ilyenkor hol van a szülő? Miért nem bízik a gyerek a saját anyjában, apjában?

 

Ez életkori sajátosság részben, hiszen pont attól tini… MA a gyermekvállalás egy óriási felelősség, hiszen tőlünk függ, hogy milyen élete lesz a gyermekünknek. Minden nagyon drága, nehéz biztosítani a mindennapi betevőt. A szülők éjjel-nappal dolgoznak – ha van munkájuk – azért, hogy a megélhetést biztosítani tudják, a ruházáson keresztül az iskoláztatásig. Korán reggel mennek és későn este jönnek haza. Nincs idejük a gyerekkel foglalkozni. Marad az iskola és a pedagógus 30-32 gyerekre. Nem kapják meg a figyelmet, a szeretetet. Ezért ott keresik, ahol vélelmezik, hogy megkapják. Jön a szex szinte gyermekkorban, a drog, a cigi, és az italozás. A testi fejlődés nincs arányban a lelki fejlődéssel. Egymástól várnak tanácsot, nem a felnőttektől.


 

 

 

De, ha észreveszik az első alkalomnál, hogy ez nem a megfelelő út, miért nem tanulnak?

 

Oda akarnak tartozni, ahol figyel rájuk valaki. Nem kapják meg a megfelelő nevelést, a helyes értékrendet és nem tanítjuk meg őket – szeretni. Könnyű rálépni a rossz útra és nagyon nehéz lejönni róla. Ahhoz biztos érzelmi háttér kellene, ami nincs.

 


 

 

Mi a megoldás? Merre lehetne elindulni?

 

Egy fecske nem csinál nyarat. Itt tömegeknek kellene megmozdulni. De, amíg csak a pénz mozgatja a világot és a tömegbutítás, addig nem fog változni semmi. A fogyasztói társadalom átka ez. Talán a legkisebb egység – a család – az, amiben a változás megindulhatna. Ha én magam mutatom a gyermekemnek a valódi értékeket az életben, akkor kap egy kis esélyt arra, a csemete, hogy egészségesebb lélekkel nőhessen fel.

Azt hiszem, hogy mindenki számára, de számomra mindenképp tanulságos volt a beszélgetés. Való igaz, hogy mára a tudás és minden, ami széppé teszi az életet – értéktelenné vált. A gyerekek ma már csak a saját vágyaik azonnali teljesítésével vannak elfoglalva. Ismeretlen számukra az etika, a törődés, az empátia és legfőképpen a szeretet. Ha fel tudnánk kelteni az érdeklődésüket az értékekkel kapcsolatban és kiépülne bennük az erre való igény – szerintem mindent megtennének ezek elérésére. Hiszen az élet szép…

Patonai Nikolett

Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!

  • Facebook Metallic
  • Google Metallic
  • Twitter Metallic
  • YouTube Metallic
  • Tumblr Metallic

Támogatott

böngészők

A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.

Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!

bottom of page