top of page

Patonai Nikolett

2013. július 27.

Nagyjából az 5. perctől vannak bevágások rengeteg híradóban elhangzott szörnyű gyilkosságról, de egyiket sem lehet igazán hallani. Mi alapján lettek ezek kiválogatva?


Ezek az elmúlt években itt, Magyarországon megtörtént, hasonló ostoba bűntényeknek a rádióban elhangzott verziói. Van néhány ismerősöm, aki rádióban dolgozik, mint hírszerkesztő. Őket kértem meg, hogy segítsenek a hír megírásában – hogy valódi legyen és hiteles-, illetve mivel ők gyakorlatiasabbak, megkértem őket, vegyék fel a rádióban ezeket, és küldjék el nekünk, a többit mi megoldjuk a stúdióban. Nem tudtuk, hogy hány percben, és pontosan hány hír, talán 2-3 hírt mondott a három hírszerkesztő, fejenként. Ez egy ilyen középrésze a dalnak, ami még jobban alátámasztja a mondanivalót. Fontos, hogy nem csak a zenekar; az énekes nézőpontjából, hanem a nagyközönség nézőpontjából láttatja ezt az egészet.



A többihez képest teljesen más, talán kicsit olyan hátborzongató. Miért lett lassabb, mint a többi, szomorkásabb?


Egyszerűen így alakult. Új ötletekkel, új hangszerekkel dolgoztunk. Ez nem volt irányított. Így született, hogy miért, azt ne kérdezd.



Hogyan fogadják ezt a témát, ezt a dalt egy koncert során? Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?


Sosem játszottuk még el koncerten. Nem gondoljuk, hogy itt van az ideje. Ez a dal egy jóval „súlyosabb” történet, még érnie kell. Nem mondom, hogy sohasem fogjuk játszani – talán a közeljövőben sor is kerülhet rá-, de egyelőre még azt gondoljuk, várat magára.



Miért érzed/érzitek úgy, hogy ilyen komoly témákat felhozzatok, sőt mi több; állást is foglaljatok ilyen fontos kérdésekben?


Azt gondolom, hogyha már komoly témát feszegetünk, van miértje. Csak úgy nem beszélhetünk arról, miért vannak gyilkosságok, igen is pontot kell tenni a végére. Valamit mondani kell, állást kell benne foglalni. Mindenkinek van erről véleménye. Ott volt ez a Marian C. ügy, egy ország háborodott fel, és állást foglaltak azok az emberek is, akik nincsenek reflektor fényben. De például a Leányfalun történt eset, amikor egy ír férfi gázolt el gyerekeket, majd hazamenekült. Erről mindenkinek van véleménye, és talán mondhatom, hogy majdnem az emberek 100%-a hasonlóképp gondolja, mint mi. Nekünk adott a lehetőség, hiszen van egy koncert, egy lemez, ahol hangosabban tudjuk ezt a véleményt megszólaltatni.



Mik a jövőbeli terveitek? Lehet még számítani hasonló komoly témájú dalokra?


Amikor megint összegyűlnek az ötleteink, leülünk dalokat írni… Soha nem lehet tudni, de remélem igen. Egyelőre, nem tudom.

Először is köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Ha jól tudom, 2004 óta működtök aktívan, mint Road zenekar. Rengeteg sikeretek volt azóta, annál is több lemez. Régóta figyelem a dalokat, és azon belül is inkább én a dalszövegre vagyok mindig nagyon kíváncsi. Ha jól tudom, Te magad írod őket. A hatodik című számot is Te írtad. Mi ihlette? Mi az üzenete?


A hatodik című dal csak úgy, mint a Szív alatt vagy a Valami nagyon hideg kék, hasonlóképpen íródott. Születik egy olyan zenei alap, ami nem a mi világunk, de szeretünk elkalandozni. Tekintettel arra, hogy a zenei alap súlyosabb, mint a mi zenei világunk, próbálok rá olyan témát találni, ami kicsit talán eltér; mélyebb síkon mozog; olyan témakört feszeget, amiket kevesen érintenek. Azért mi mégis csak egy ilyen bulizós rock and roll zenekar vagyunk. Ez a Hatodik c. dal az értelmetlen, megmagyarázhatatlan halálesetekről szól, amelyeknek a hátterében mindig az emberi butaság áll.
Azt gondolom, ha már egy valakit meg tudunk akadályozni, hogy ostobaságot tegyen, egy labilis lelkiállapotú embert elgondolkodtatásra bírunk, elértük a célunkat ezzel a dallal. Gondolkozzon el még a legjózanabb ember is ezeken a dolgokon – de nyilván a halált nem tudja elkerülni senki. Mégsem mindegy azért, hogy ágyban párnák közt vagy csatában – ahogyan Petőfi akarta. Ha azt elérjük, hogy ezeket megelőzzük, akkor én már boldog vagyok. Nem várjuk azt, hogy ez legyen a sikerdalunk, sem azt, hogy ezzel azonosítsák a Road zenekart. Ez ilyen egy a sok közül, inkább azoknak szól, akik nem a koncertekre járnak bulizni, hanem kicsit gondolkodóbbak, depresszívebb hangulatúak, labilis lelkiállapotúak.


 

Aki csak ismer Titeket tudja, mennyire szókimondó, őszinte emberek vagytok. Ez a dalban is megmutatkozik. Mennyire vannak benne Bibliai/vallásos utalások?


Maga a dolog, mint a bűncselekmény vagy a halál előidézése, önmagában Bibliai. A hatodik parancsolat a ne ölj – sokak szerint nem az, de hát többféle értelmezése van. Nem vagyok egy teológus, de ahonnan én merítettem, az a Szent Írás, és ott a hatodik. Ezen túlmenően semmiféle egyéb vallási vagy bibliai dolog nincs. Egyszerűen csak ez ezer évekkel ezelőtt meg volt írva, és ez a mai napig így van!

 

Ha jól tudom, ez a dal az eddig leghosszabb, amit valaha a Road kiadott. Nyolc egész perc. Van ennek bármi jelentősége, vagy csak így sikerült?


Megszületett a zenei alap, és hogy kiteljesedhessen maga a dal, ezt ilyen hosszban tudtuk megvalósítani. Miután kész lett a zenei alap felmerült bennem ez a téma, és megpróbáltam ezt a leginkább körbejárni.

 

Amikor a dalszöveget bevitted először a próbaterembe, a többiek hogyan fogadták?


Régóta dolgozunk együtt, szabad kezem van már a dologban. Persze átolvassák, megnézik, de ők is úgy gondolták ráéreztem a szöveg és a zene összhatására. Nem volt kérdés, hogy feszegessünk-e ilyen témát.

Meglepő számomra, hogy itt van négy felnőtt férfi, négy igazi rocker, akik komoly, és mély témákkal is foglalkoznak. Az új lemez - ami megjelenés előtt már 3 nappal aranylemez volt- tartalmazza A hatodik című dalt, amiről most Mátét, a Road frontemberét fogom kérdezni.

Interjú Molnár Mátéval, a Road zenekar frontemberével

Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!

  • Facebook Metallic
  • Google Metallic
  • Twitter Metallic
  • YouTube Metallic
  • Tumblr Metallic

Támogatott

böngészők

A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.

Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!

bottom of page