Igazából ennyit szerettem volna mondani. Ennyi. The End. Na jó kibővítem a mondandóm. Csak itt, csak most és csak neked. Például vegyük Mozartot. Ugye tudod ki az? Az a hapsi a Mozart golyón. Na ő akkoriban mikor komponált, egy igazi rocksztár volt. Bár amennyire a 18. században rocksztár lehet az ember. Viszont, ennek is el kellett valahol kezdődnie.
Szóval, kicsi Wolfgang Amadeus Mozart (szülőknek nem tudom mi járt a fejükben, mikor ezt a nevet adták) oda csoszogott apja zongorájához és simán improvizált. Apja felismerte, hogy ez a gyerek lehet, mégsem a postástól van, mert egészen jól csinálja. Mivel az apa udvari muzsikus volt, lejegyezte fia improvizációit és komolyan támogatta zenei fejlődésében. A többi meg történelem.

Ezzel az irtó hézagos és valljuk be hiányos önéletrajzzal csak vázolni akartam, hogy a tehetség nem azt jelenti, hogy felkelsz és tudsz koreaiul. Ha Mozart nem ült volna a zongorához és kiment volna inkább a kertbe játszani lehet, hogy ma a nevét sem ismernénk. Tehát az első pont az érdeklődés. Fel kell ismerned azt, mi az ami érdekel. Nem kell ahhoz atomfizikusnak lenni, hogy ha érdekel valami, azt szívesen csinálod. Ezáltal nem érzed tanulásnak és a fejlődés üteme is gyorsul. A második lépés az, hogy fel tudd ismerni a tudásodat, hogy te tudsz valamit vagy tudsz csinálni valami olyasmit, amivel kitűnsz. Mozartnál apja ismerte fel, hogy a lurkó egy ász. Kell ez a felismerés ahhoz, hogy motiváljon a fejlődésben. Nagyon jó, ha a családi/baráti környezetből jön, azért ezt hangsúlyozom, mert csodás, ha felismered, hogy király vagy, de a külső rálátás az, ami alapján fel lehet mérni, hogy merre tart a fejlődésed. Tehát szükség van a külső megerősítésre, hogy motiváljon, cselekedésre késztessen. Ne feledd a negatív kritika is jó kritika, még akkor is ha rossz indulatú. Miért? Mert ha irigykednek, azt jelenti, hogy ők is el szeretnék érni  amit te, csak ők túl ostobák, hogy felemeljék a seggüket. Szóval, mindent jól csinálsz.

Harmadik és legfontosabb lépés, hogy alázattal csináld azt amit csinálsz. Ne szállj el, mint a kakukk madár és ne arcoskodj. Aki arcoskodik, nem arra koncentrál, hogy mit csinál, hanem arra, hogy hangja legyen és az a minőség kárára fog mindig menni.
 
A gondolatmenetemet nem zárhatom sablonos duma nélkül... igenis egyedülálló vagy! Tudom, tudom… én is rosszul lettem ettől a mondattól, annyira giccses, de igaz. Mivel pótolhatatlan vagy, tudsz pótolhatatlant alkotni. Ha valakit motivál az én kis írásom, szívesen tettem. Ha valakit megnevetettem, az számomra megtisztelő. Aki a szemét forgatja, annak meg üzenem, hogy mi tart vissza, hogy jobban csináld?