Mindenkinek meg kell állnia egy pillanatra és feltenni a kérdést: melyik az a lehetőség amely a jövőben előnyömre válik majd? amelyet nem fogok megbánni holnap vagy egy hónap múlva? Személy szerint voltak rossz döntéseim. Talán sok is, de ha már így alakult jó átgondolni mi miatt is követtem el annyi baklövést. Először is, a mindannyiunk által tapasztalt tinédzser-szindrómában szenvedtem és szenvedek most is, de ez még talán nem volt ok, hogy ködös aggyal döntsek bármiben vagy butaságot tegyek. Sok fájdalmat és jelenlegi kellemetlen helyzetet elkerülhettem volna, de mindenki követ el hibás döntéseket. Ez nem azt jelenti, hogy minden megbocsátható, nem.. De elég tapasztalat gyűlik fel egy idő után, hogy azt mondhassuk igen, megéltem ezt is de még azt is és igen tanultam belőle, nem a világot hibáztattam mert úgy éreztem romokban hevernek körülöttem a dolgok és elismerem, hogy megtörtént és okultam belőle. El kell ezt fogadni, még a legerkölcsösebb, józan gondolkodásúbb emberek is hibáznak főleg ha fiatalságról beszélünk. Sosem fog az ember mentesülni a tévedésektől. Ebbe is bele kell törődnünk, de azért nem úgy, hogy "Áh, úgysem az lesz a legjobb amit én választok, mindegy is az egész, nem érdekel melyik lesz a kettő közül, úgysem lesz tökéletes minden..." Valóban nem lesz az, de törekedhetünk arra, hogy azzá váljon ami nekünk megfelel és a képességeinket fel tudjuk használni ezekben a helyzetekben.