Ott áll viszont velük szemben a másik tábor, akik kiállnak ennek létezése, valódisága mellett. Valószínűsítem, hogy nagyrészük a saját bőrén tapasztalta meg. Legyen az fiú, vagy lány, férfi vagy nő, ez barátságnál nem számít. Vagy mégis?

Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el vele: én a „mellette állók” közé tartozom. Szerintem legyen az akár gyermekfejjel, akár a későbbi években kialakult barátság, még lehet tiszta és őszinte. Nyilván nem azt állítom, hogy minden fiú-lány, férfi-nő közötti baráti kapcsolat ilyen. Nem tagadom mondjuk azt sem, hogy előfordul: az egyik fél többet érez ennél a másik iránt. Itt nyilván kettéágazik az út: vagy elmondjuk őszintén, vagy- félelemből, tiszteletből, esetleg mert fontosabb a barátság- magunkban tartjuk és csendesen tűrjük a másik közelségét várva, hogy átalakuljon bennünk az érzés. Érzelmek mindenképpen vannak, hiszen ezek nélkül még az azonos neműeknél sem létezik kapcsolat. Egy fiú-lány barátságban még az is természetes lehet, hogy a kémia működik. Viszont döntenünk kell, hogy mit is szeretnénk valójában. Átgondolni mi az, amit igazából érzünk a másik iránt. Mint minden kapcsolatnál- szerintem- itt is elengedhetetlen a kommunikáció, a dolgok tisztázása. 

Szerelemből született barátság elindulása egy kicsit eltérőbb. Ez is létező dolog, hiszen attól még, hogy egy szerelmi kapcsolat nem működik két ember között, barátilag nagyon is jól funkcionálhat a viszonyuk. Itt már nincs meg a kíváncsiság, nem ütheti fel a fejét a „Mi lenne, ha…?” érzés. Fontos viszont, hogy ne akarjuk erőltetni. Ne mondjuk azt a „vége” után, hogy legyünk barátok. Ez idővel kialakulhat, ha mindkét fél úgy akarja, azonban a szívnek meg kell hagyni azt az időt, mialatt „meggyászolja” az elmúlt időszakot.