Fekete szemű emberek

A fekete szemű emberek mítosza napjainkban még nem örvend olyan népszerűségnek, mint a vámpírok, vérfarkasok vagy zombik újra és újra feldolgozott történetei. Ezt pozitívumként is fel lehet fogni, hiszen legalább nem kell a filmek által felhalmozott tévhitektől vagy túlzásoktól tisztára mosnom "hírnevüket". De kik is ők? A beszámolók gátját egy abilenei (Texas) újságíró, Brian Bethel írása szakította át, amiben elmeséli első találkozását témánk főszereplőivel.

Hátborzongató emléke egy szokványos estén kezdődött, amikor épp egy üres parkolóhelyen ült az autójában és váratlanul kopogtatásra lett figyelmes. Felnézve látta, hogy két 10-14 év körüli kisgyerek bámul rá és hirtelen pánikérzet és félelem lett úrrá rajta. Lassan lehúzta az ablakot és megkérdezte, mit szeretnének. Az egyik kisfiú (aki a későbbiekben is a szóvivő szerepét töltötte be, míg a másik csak csöndes társ volt) szokatlan illedelmességgel és bármiféle gyermeki félénkséget mellőzve kérte meg Briant, hogy furikázza haza őket, mert moziba jöttek, de otthon felejtették a pénzt. Az újságíróban azonban nemsoká tudatosult, hogy a legutolsó vetítés is 1 órája tart már. Nehezére esett bármilyen épkézláb választ is kicsikarnia magából, ám a szóvivő kisfiú egyre parancsolóbb lett és tudatta Briannel, hogy amíg nem engedi be őket, nem ülhetnek be az autójába. Az újságíró csak ekkor kapta el a gyermekek pillantását és megfagyott benne a vér, ahogy konstatálta: a szemük koromfekete, sem írisz, sem pupilla nem különíthető el. Itt már teljesen eluralkodott rajta a pánik és amilyen gyorsan csak tudott, elhajtott a helyszínről.

Mielőtt továbbmennénk, álljunk meg egy röpke áttekintés erejéig az emberi szemmel kapcsolatban. Általánosan 3 külső részt különböztetünk meg: a szemfehérjét, a szivárványhártyát (más néven íriszt) és a pupillát (melynek átmérője a fényerősségtől függően változik, de sohasem fedi el teljesen az íriszt). A szivárványhártyát tekintve három alapszín jellemző: barna, kék és zöld és nyilván ezek keveredései és árnyalatai adják a további színeket. Az emberek esetében fekete íriszről azonban nem beszélhetünk, legfeljebb igazán sötét barnáról. De a legfontosabb, hogy a szemfehérje minden esetben látszik! Mégis, az újságíró hatására egyre több beszámolóban felbukkanó lények szemében nincs elkülöníthető rész, egész látószervük egybefüggően fekete. Nincs írisz, nincs szemfehérje.

Most azonban, a viccet félretéve, figyelembe kell bennünk a tényt, hogy sem kamera, sem fényképező nem örökítette még meg témánk rejtélyes szereplőit. Egy idős úr a liftben találkozott egy fekete szemű lénnyel, aki megkérdezte tőle hova tart, mire az úr annyit felelt, 'Haza'. Mire a lény azt mormolta: 'Jó dolog lehet egy otthon'. S arra a kérdésre, hogy ő hova tart pusztán egy 'Sehova' volt a válasza. A történet hátborzongató része azonban az, hogy amikor az úr visszanézte a liftben készült videofelvételeket, senkit nem mutatott mellette a kamera.

A szkeptikusok persze már találtak magyarázatot a fentebb említett esetekre. Egyesek szerint nincs szükség másra, csak pár unatkozó fiatalra és néhány teljes szemet borító, fekete kontaktlencsére. Ez azonban a 6-7 éves gyermekeknél nem túl logikus megoldás. Vannak, akik azonban pont azt tartják kulcsfontosságúnak, hogy kisgyerekekről van szó, hisz az ő pupillájuk még sokkal gyorsabban és erőteljesebben reagál a fényre és sötétségre. Emellett magad is kipróbálhatod, hogy ha 1-2 órát teljes sötétségben töltesz, akkor a pupillád feltűnően kitágul, és úgy is marad egy rövid ideig. Néhányan azonban a legkézenfekvőbb magyarázatnak a droghasználatot tartják, amik szintén pupillatágulást okoznak. Ez a magyarázat még helytállónak is tekinthető a tinédzserek esetében, de a kisgyerekeknél ez is kizáró oknak bizonyul. Viszont, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget, íme az egyik angol honlap fiatal szerkesztőinek könnyed magyarázata:

S mi történt azokkal, akik mégis beengedték őket, ha voltak egyáltalán ilyenek? Nem tudni. Lehet, hogy mára ők is házról házra járnak várva, hogy beengedje őket valaki. Erről sehol sem írnak.

A róluk szóló leírások nagy részét rendszerint a beszámolók teszik ki, melyekben a vérfagyasztó (egyes elmondások szerint démoni) tekinteten kívül több hasonlóságot is felfedezhetünk, ezzel egy átfogó jellemzést kapva a rejtélyes lényekről. Általában tehát gyermekekről beszélünk, akiket legfőképp 6-7 és 10-14 éves korúra saccolnak. Mégis a viselkedésük és beszédük legkevésbé sem félénk vagy bagadozó, sokkal inkább illedelmes, összeszedett, állítólagos korukkal nehezen összeegyeztethető. Céljuk az esetek többségében a személyi szférába való beférkőzés, jelentsen ez akár otthont vagy autót. Indokként pedig mindig valamilyen ártalmatlan szükséglet szolgál, mint az, hogy szomjasak, telefonálni szeretnének vagy eljutni az otthonukba. Persze voltak, akik arról számoltak be, hogy pusztán hosszasan bámulták őket rémisztő, éjfekete szemeikkel, az utca túloldaláról vagy egy autóból. Jelenlétük minden esetben szörnyű, megmagyarázhatatlan félelmet táplál a velük találkozók lelkében. A legbizarrabb mégis az a tény, hogy engedély nélkül nem léphetnek be a házakba vagy autókba, aminek érdekében hosszú kérlelésbe bocsátkoznak. Ezt az "Engedj be" szabályt eddig a vámpírokkal kapcsolatban ismerhettük meg, de olybá tűnik a fekete szemű "gyermekek" számára is hátrányt jelent.

Induljunk most egy utazásra a Bizarrba és tegyük magunkat védtelenné a szkeptikusság pajzsát ledobva magunkról. Tegyük félre az elbagatellizálás és a hárítás jól bevált módszereit és elégítsük ki lelkünk borzongás iránti vágyát. Az adrenalin lökethez nem kell sokat keresgélnünk, hiszen Földünk tele van misztikumokkal és megmagyarázhatatlan történetekkel. Pusztán rajtunk múlik, hogy befogadóvá válunk-e a mítoszok rejtélyes világával szemben vagy az önhitegetés ideig-óráig megnyugtató szavait szomjazva hagyjuk, hogy tudatunk apró zugába fészkelje magát a történet, és minduntalan harcoljon a hitetlenkedéssel. Mai legendánk hősei szinte észrevétlenül beolvadnak az emberek közé, ám egy nyugtalanító apróság félelemmel táplálja lelkünket velük kapcsolatban. Ez pedig abban a pillanatban lesz úrrá rajtunk, amint a szemükbe nézünk.

"....Más szóval, ha egy fekete szemű tinédzser arra törekedne, hogy bejusson az otthonunkba az éjszaka közepén és a viselkedése rendkívül furcsának bizonyul, valószínűleg nem egy interdimenziós űrből érkezett földönkívüli áll velünk szemben, csupán egy punk, aki rendesen be van szívva az Extasy és Red Bull hatásaként. De erre nem kell mérget venned, ha szívesebben pengetsz ki 25 dolcsit egy könyvért, amiben egy "kutató" azt állítja, hogy a fekete szemű gyermekek démonok és azért jöttek, hogy téged ijesztgessenek. Ebben az esetben, viszont bizonyára szívesen vennél egy jegyet, hogy szemügyre vehesd, hogyan is néz ki egy bebalzsamozott Sasquatch (Nagyláb), amit a garázsban tartunk."

Úgy érzem ezzel végére értem a cikkemnek. Habár több beszámolót közölhetnék, amik vérfagyasztó találkozásokról írnak éjfekete szemű "barátainkkal", úgy érzem ezeket bárki könnyedén megtalálja az interneten keresztül (persze szívesen küldök én is linket, annak aki szeretné). Cikkem célja tehát egy mítosz és a hozzá kapcsolódó szemléletek bemutatása volt. Mindezek után ismét az olvasó kezében van a döntés: A történetet átélők vagy a szkeptikusok szavai bizonyulnak meggyőzőbbnek? S ha tényleg léteznek, akkor kik ők? Démonok vagy a Földre érkező földönkívüli fajok egyikei? Egy biztos, ha a kedves olvasó az éjjel kopogtatásra ébredne, s ajtót nyitva egy átható tekintetű, koromfekete szemű ifjúval találná szemben magát, hallgasson a szívére, és

Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!