Keleten a 17. századig alkalmazták az elefánttal való eltiprást. Egyszerűen a földön fekvő áldozatra egy idomított elefánt rátaposott. Azt hiszem ez a következőkhöz képest talán a legenyhébb, ezért is kerülhet előre. Talán ehhez hasonlóan „enyhe” módszer volt a guillotine, melyet 14. század elején is használtak már, de híressé a francia forradalom tette. Története, hogy Dr. Joseph Ignace Guillotine humánusabb kivégzésként javasolta, ennek segítségével eltörölve a kínzást is. Próbaképp állatokon, majd holttesteken tesztelték. A francia forradalom idején állították az elsőt, és végeztek ki vele többek közt XVI. Lajost. Azt mondják, mikor az ember fejét levágják, azért kell felemelni a földről, hogy még utoljára lássa az őt bámuló tömeget, ugyan is a fej levágása után kicsivel még „él”. Úgy gondolom a rózsakoporsó is hasonlóan az előző kettőhöz, még semmi a folytatáshoz képest. Itt egyszerűen „csak” eltemetik élve – néhány mérges kígyó és rovar társaságában – az áldozatot, melyek a bezártságtól ingerülté váltak és halálra marták azt.
Talán a „durvák” sorát kezdhetem a Ling Chi-vel, melyet 1905-ig alkalmaztak, Kínában. Song-dinasztia idején kezdték el. Oszlophoz kötözték a bűnöst és fokozatosan feldarabolták. Hogy sokkal morbidabbá tegyék szenvedését, a szenvedő alanynak ópiumot is adtak. Ettől kicsit másabb módszerrel kínoztak a tengerészek, kalózok. Az általuk ellenségnek titulált emberi lényeket keelhauling módszerrel büntették. Ez nem volt más, mint a hajótest alján végighúzták az áldozatot. Minél súlyosabb volt a bűn, annál lassabban húzták az orrtól a farig. Ezt a módszert főleg a 16. és a 19. század között alkalmazták.
A következő kettő között nem tudtam eldönteni melyik nyerhetné el az bronzérmet, de biztosan dobogósok! Az Athéniek egyszerűen vasbikát építettek, ebbe bezárva a büntetésre váró egyént, majd alágyújtottak. A szerkezet „fején” lévő fúvókákon kijutó hang a bika bőgésére emlékeztet, és az összegyűlt közönséget szórakoztatta. Az élve elégetésnél én az itatást tudom még hasonló félelemmel elképzelni. Az éheztetett szenvedőt – kinek a gyomra összeszűkült – tölcsérrel a szájában kikötözik, majd vizet kezdenek bele tölteni. A gyomra ettől szétfeszült utána megpuffadt és összenyomta a körülötte lévő szerveket. Előfordult, hogy ebbe nem haltak bele az emberek, így tovább folytatták a kínzásukat.