Bárki, aki nem mindennap olvas mentális problémákkal foglalkozó könyveket, bizonyára félve vesz a kezébe egy ilyen művet, attól tartva, hogy nem fog teljes mértékben minden szakkifejezést megérteni. Én hazaérve azonnal hozzákezdtem a könyv olvasásának, és úgy gondolom, hogy ezek az adatok és információk átadják a tudást a hétköznapi embereknek és egyéb érdeklődőknek. De miről is beszélünk pontosan?

 

A depresszió, a bipoláris betegség és az öngyilkosság nem csak a pszichiátrián, hanem az orvostudományon belül is a legfontosabb problémák közé tartozik. Túl sok egyéni probléma, például családi háttér - magánéleti nehézségek miatt - a lakosság 30%-án észlelhető. Pontosan mi a depresszió? A depresszió orvosi értelemben vett betegség, nem azonos a külső tényezők által okozott szomorúsággal, valamint elkeseredettséggel. A könyv bemutatja a depresszió tüneteit, amit több ágról vizsgál meg: genetikai, környezeti, élethelyzet, stb. Ezekre mindig mutat a könyv megoldást, amit nagyon részletesen kifejt a fejezetekben.

 

A könyv olvasása közben egy részemben égett a tudásvágy, és nem tudtam letenni. Újabb és újabb fejezetek, melyek alfejezetekre bontódtak, így színesítve a könyvet. Rengeteg diagram, adatok, keretbefoglalt részek segítik elő a téma megértését – ilyen például a könyvben feltüntetett táblázat, amely a bipoláris betegségek és az unipoláris depresszió közti különbségeket mutatja be. Hogy a beteg felismerje, depresszióval áll szemben, ennek tüneteit összegyűjti a könyv: például az unipoláris depressziónál legalább két hétig fennáll a kilenc tünet közül öt. Ezek a következőek: szomorú hangulat a nap nagy részében, csaknem mindennap, érdeklődés vagy örömkészség elvesztése, jelentős fogyás vagy hízás, étvágytalanság, inszomnia vagy hiperszomnia, fáradtság, értéktelenség érzése, túlzott vagy indokolatlan bűntudat, csökkent gondolkodási valamint döntési készségek és a halállal kapcsolatos visszatérő gondolatok.

 

Az írók külön fejezetet szenteltek az öngyilkosságnak. Elválasztja a befejezett öngyilkosságot, valamint az öngyilkos gondolatokat. A depressziósok 15%-a hal meg saját keze által. Ez az emberi lét talán legtragikusabb eseménye. Ugyan mindenkinek van legalább egyszer ezzel kapcsolatos gondolata, mégis megelőzhető különböző terápiákkal, esetleg gyógyszerekkel annak gyakorlatbeli megvalósítása. A könyvben található egy táblázat: az Európai Uniós országok öngyilkossági rátái 2010-ben. A második helyen Magyarország áll 25,6 értékkel. Külön örültem annak ez után, hogy a negyedik fejezet a kezelésekről, valamint a megelőzésről szól. Itt leírja, hogy milyen terápiákat kell alkalmazni, említ egy kis részt a hangulatstabilizáló, antidepresszív gyógyszerekről, és részletesen leírja a gyógyszerek csoportjait, kifejti hatásait, és röviden összefoglalja a szer történetét. Ugyan a betegek többsége nem folyamodik gyógyszerek szedésére, valaki igenis elfogadja a kezelést, és meggyógyul tőle. A gyógyszeres kezelések elutasítása sok esetben a tagadás miatt nem lehetséges, mert sokakban felébred az elhárító mechanizmus (tudattalan lelki működés, a beteg megtagadja a segítséget, esetleg gyógyszer szedése nélkül is meggyógyulhat). A könyv említést tesz arról, hogy a szuicidum megelőzésében nagy szerepet kapnak az orvosok és más szakemberek, pl. ápolók.

 

Sajnos a depressziósok nagy része 40-50%-a nem kezelt, és egy részük elutasítja a segítséget, sokszor a környezetükben élők miatt. Szégyenérzetet kelt bennük, hogy orvosi kezelésért kell folyamodniuk.

Nem mondom könnyű olvasmánynak, ezért is inkább ajánlom a pszichiátriával foglalkozó kezdő orvostanhallgatóknak, de egy átlagember is megértheti, ha kikeresi néhány szónak a jelentését. Megdolgoztatja az agyat és újabb ismeretekkel bővíti tudásunk. Másrészt akár ez is segítséggé válhat a depresszió felismerésében és annak gyógyításában.