A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
A fény birodalmában gyakran isteneknek érezzük magunkat, de amikor a Hold uralma alatt beköszönt a sötét éj, kétségbe esünk. Az éjszaka az idők kezdete óta kettősséget hordoz magában. Megnyugvást és biztonságot jelent az idealizált életkép visszásságai elől, lelkünk pihen, míg elménk az álmok világában szárnyal. Ám a szelek repítette baljós hangok halálra rémisztik az embert, a látásától megfosztott vadász üldözötté válhat. Talán mindörökké viták közkedvelt témája lesz, hogy képzeletünk alkotta szörnyek vagy valós démonok bújnak meg vagy szabadulnak el a sötétség birodalmában. Az ember gyenge és sebezhető lesz, amikor nyugovóra tér, legyen szó bárkiről fizikai erőtől, kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül. Elménk befolyásolhatóvá válik, míg testünk pihen. Mai cikkem főszereplői is ezt a napszakot választják áldozataik becserkészésére, ám módszerük sajátos. Kihasználják az emberek gyakori gyengepontját, zavarba ejtő technikájuk miatt kevés ember mesél az általuk átéltekről. Támadásaik színtere a szexualitás, fegyverük a nemiségük és a kéj mámora, céljuk pedig az energiák lecsapolása. De kik ezek a rettegett démonok?
A succubus és incubus kifejezések sokak számára ismeretlenek lehetnek, pedig mítoszuk több kultúrában is megjelent, évszázadokon keresztül napjainkig. Legendájukat a tudósok szerint az alvásparalízis vagy más néven alvási bénulás okozta rettegés és tehetetlenség keltette életre. Elszenvedőinek át kell élnie, ahogy elalvás előtt vagy ébredéskor minden izmuk lebénul, s mindössze szemüket képesek mozgatni. Ám a valódi kínok súlyát a jelenséget övező misztikus történetek írják le a legátélhetőbben , melyekben boszorkányok, lidércek nehezednek az áldozat mellkasára, teljesen megbénítva az illetőt. A monda viszont szárnyra kapott és felbukkanása már nem minden esetben kapcsolható az alvásparalízishez. A kínokért felelős démonok elszabadultak.
Azonban térjünk vissza erre a két különös kifejezésre: incubus és succubus. Az succubus női démont jelent, aki az éjszaka leple alatt támadja meg áldozatait, kéjes álmokat idézve elő. S az incubus ennek a férfi megfelelője. De mivel az alakváltás képességével is felruházták őket, ezért sokak szerint ez a két démon egy és ugyanazon személyben egyesül. Ám felszínes tudásra vall alábecsülni kegyetlenségüket, mondván, hogy ’mit ér egy kis energiacsapolás a feledhetetlen szexuális mámor fejében’, hiszen itt nem egy napi energiákról beszélünk, hanem életerőről. Így áldozataik a kéjek útján a halál felé tartanak. Ezek a démonok azonban a művészek nagy kedvenceivé váltak azzal az apró tulajdonságukkal, hogy nem született róluk egy konkrét, általánosító leírás sem, ami meghatározná a külsejüket vagy jellemvonásaikat. Gyakorta ábrázolják őket démon testrészekkel: hosszú karmokkal és szárnyakkal. Alakjuk rendszerint vonzó és csábító, tekintetük igéző. Bár azokban a mondákban amelyekben papokat, szenteket támadnak meg, megjelenésük sokkal inkább rémisztő és szörnyű.
Legendájuk gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza. Ősanyjuk a legtöbb történetben pedig nem más, mint a hatalmas és öntörvényű Lilith, ki állítólag Ádám első felesége volt. A róla szóló cikkemben olvasható volt, hogy Ádámot éjszakai lidércként horrorisztikus-erotikus álmokkal ajándékozta meg, ezzel utódainak megnemzésére kényszerítve az első férfit. Az öntudatos anya méhében démoni gyermekek ezrei fogantak meg az idők során, akiket lilineknek neveztek el a mítoszok. Azonban succubusként emlegetik a görög mitológiában felbukkanó Lamiát is, aki nem másnak, mint a számtalan szeretőjéről is híres főistennek, Zeusznak volt szerelme, egészen addig, amíg Héra féltékeny dühének áldozatává nem vált. Azonban napjainkban sem tűntek el ezek a kéjenc démonok: a zanzibári Popobawa nevezetű lény, példának okául, egy egész szigetet tart rettegésben, ahol az emberek egytől egyig félnek tőle, legyenek akármilyen szkeptikusok is.
Az életben maradt áldozatok hasonló testi és lelki tüneteket mutatnak a támadások után. Elmondásuk szerint az „aktus” idején érezhető a gonosz jelenléte és többen is hibridként írták le az erőszakot elkövető démon alakját. Ezalatt elméjüket középkori démonábrázolások képei lepték el, s rendkívül sebezhetőnek, tehetetlennek érezték magukat. A legmeggyőzőbbnek azonban a testi sérülések bizonyultak a szkeptikusok számára. Több nőnél jegyeztek fel vérző méhet a támadás tüneteként, míg férfiaknál előfordult a törött csípő is a számtalan sérülés között. Megfigyelhető tehát, hogy míg egyesek a kéj igéző mámorát élik át, addig mások szörnyű kínokat kénytelenek elviselni. S mivel egy intim témáról van szó, az áldozatok félnek elmesélni bizarr éjszakáik történetét, a csendben szenvedést választva.
Vajon ezek a nem mindennapi démonok valóban végrehajtják horrorisztikus-erotikus merényleteiket az emberekkel szemben, szexuálisan bántalmazva áldozataikat, s Lilith sötét árnyékaként vetülnek az emberi elmére vagy csak a gyakorta elképesztő magaslatokban szárnyaló fantáziánkat fűszerezték meg kéjes gondolatok? Ezt mindenki magában dönti el, hacsak nem kényszerül személyesen is megtapasztalni a démoni szeretők kegyetlen játékát.
Pszichiátria Magazin
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
