Ártalmatlan szavak?

Eszedbe jutott már, hogy talán nem minden az, aminek látszik? Talán több van a háttérben annál, mint amennyit te hiszel? Hogy az ártalmatlannak hitt szavaiddal megbántottál másokat?

Talán Te is ítéltél már el embert ismeretlenül. Bántottál már meg bárkit szándékosan, csak mert a környezetedben ezt tették. De miért? Fogadjunk, hogy ebbe még bele sem gondoltál. Vagy ha mégis, akkor leállítottad a gondolatmenetedet, még mielőtt saját magadban bűntudatot ébresztettél volna. Ez bizonyítja azt, hogy tisztában vagy azzal, hogy hibáztál, olyat tettél, ami nem helyes. Megbántottál másokat, ok nélkül. A fejükben talán még most is az általad mondott szavak visszhangoznak. Pontosan ugyan úgy, ahogyan a Tiedben is azok a bántó kifejezések, amiket csak úgy odahajítottak neked, s amin oly sokat nevettek utána. Gondolj bele! Tudod, hogy igazam van.

Neked is volt már rossz napod. Bal lábbal keltél és az egyetlen dolog, amire szükséged lett volna, az a meleg takaród és a puha ágyad. Még is kénytelen voltál felkelni. A fürdőszoba tükör előtt álltál percekig, és bambultál magadra. Nem gondoltál semmire, senkire. Csak álltál magaddal szemben, némán, üres fejjel. Csak az ágyadat szeretted volna, újra magad alatt érezni. A kócos hajad és a megviselt, fáradt arcod mindent elárult arról, hogy mit éreztél abban a pillanatban. Legszívesebben köddé válnál, vagy egy mély levegő vétel után belevetnéd magad az óceán habjaiba, s örökre ott maradnál. Hiszen ott nem bánt senki, nem kell megfelelned senkinek. Ki utasítaná vissza az óceán kék mélységét?

Ez az egyetlen mondat tölti be a fejed. Másra nem is tudsz gondolni. S akkor nyúlsz az alapozóért, reménykedve, hogy az majd segít. Hátha az el tudja rejteni a fájdalmat, keserűséget, bizonytalanságot. S miután az arcod egy élettelen, porcelánbabáéra hasonlít a leginkább, bevillan a kép, mikor az új lány a suliban pont így nézett ki, s te kigúnyoltad. A lelked apró darabokra törik, hiszen nem érted, hogy hogyan tehettél ilyet? Hogy voltál képes bántani? Talán még jobban fáj neki, mint neked. Ekkor sikerül elszakadni a képtől. A saját tükörképedtől, aki oly idegen számodra.

„El kell rejtenem a valóságot!”

Valld be magadnak!

Bánj az emberekkel úgy, ahogyan Te szeretnéd, hogy bánjanak veled!