A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Úgy tartják „a keresztutaknál megállapodások köttetnek”. Az egybefutó utak közül bármelyiken tovább indulhatsz. A ködös messzeségbe torkollanak mind, így nem tudhatod ki vagy mi vár a végén. Nem hiába váltak a keresztutak már évtizedekkel ezelőtt misztikus jelképpé. Boszorkányok és szellemek és vérfagyasztó mitikus lények éjszakai találkozóhelyének tartották. A hely mágikus ereje bárminemű varázslatot felerősít, így az idézések, rontások és szertartások zajlottak az útkereszteződésekben a sötétség leple alatt. Ám egyes mítoszok szerint nem mások, mint a tündérek rendezik meg itt táncos mulatságukat. Viszont tilos meglesni őket, hiszen az apró és szemfüles teremtmények, amilyen meseszépek, olyan kínzó büntetést tudnak kimérni e kukkolóra. Más legendák szerint, azonban számtalan elveszett lélek bolyong a keresztutak környékén, akiket földi létük egy befejezetlen momentuma köt a fizikai világhoz. S nem utolsó sorban, itt köttetnek baljós szerződések a démonokkal vagy magával az ördöggel. A megállapodás gyümölcse eleinte édes és varázslatos, ám hamar rothadásnak indul, amint az alku másik érintettje ígéretünket behajtani kívánja.
És valóban, az ember olyan kiszámítható. Epedve vágyik pénzre, sikerre, hírnévre. Elvakultan akar és azonnal. De ki ne vágyna tehetségre, hogy Földi élete ne múljon el nyom nélkül, hogy mások felnézzenek rá vagy példaképüknek tekintsék. Rémisztő belegondolni, hogy mennyi híres zenész, festő vagy más művész vesztette életét egészen fiatalon. Azt mondják a démon, akivel alkut kötöttek türelmetlenül emlékezteti ügyfelét a szerződésben foglaltakra. Kívánságukat nem élvezhetik örökké, hisz az alku másik része hamar beváltásra kerül. S ekkor már nincs visszaút. A pokol leheletét érezve életük a végtől való rettegésbe csap át. Talán csak ekkor tudatosul bennük, hogy mi kívánságuk ára. Mikor megérezték, hogy az egyetlen, amiben örökké élhetnek, már nem a sajátjuk. Szép lassan kirajzolódott előttük a képe mindannak, amit hamarosan elveszítenek. Megéri mindezt?
Ám kívánságokat nem csak a kapzsiság szülhet. A féltő és önzetlen szeretet épp oly meggondolatlan lépésre kényszeríthet egy kétségbeesett lelket. De ha nem tudjuk mi vár ránk Földi létünk végeztével, megéri eladni egyetlen részünket, ami talán örökké élhet és újból egyesülhet azzal, akinek megmentésére az alkunk szólt volna? Létezik olyan állapot, amiben logikus választás egy ilyen szerződés?
S ami még misztikusabbá teszi történetét és sok más felejthetetlen tehetséggel összekapcsolja az a kora, amikor élete a végéhez ért. Robert Leroy Johnson a legpontosabbnak tartott adatok szerint épp 27 évesen hunyt el. Van, aki még nem hallott erről a rejtélyes számról? Akkor, íme pár név: Brian Jones (Rolling Stones alapító tagja), Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain vagy a két éve elhunyt Amy Winehouse. Mindannyian 27 évesen veszítették életüket, többen is vitatott körülmények között. S itt ér össze a két legenda a „27-esek Klubjáról” és a démoni alkuról. Magam sem tudom még mire vélni a rejtélyes adatokat, de úgy gondolom az elméleteket, véleményeket, következtetéseket hagynom kell megszületni a maguk módján, mindenki elméjében.
A szerződésben foglalt megállapodás a csere és pecsét rajta lelkünk börtöne. Rejtélyes legenda ez, ami évtizedek óta gondolkodóba ejti az embereket. Számodra van olyan, amire mindennél jobban vágyódsz? Egy szerelem, egy elvesztett családtag, vagy csupán a tehetség, hírnév az, ami vonz? És, ami a legfontosabb: feláldoznád érte a lelked?
Minden léptem gomolygó porfelhőt ver a szomjazó földúton. A lenyugvó Nap a vér vészjósló vörösével festette be az égalját a messzi hegyek ormaiba kapaszkodva, utolsó sugarainak erejével. A levegő fülledt és fojtogató, a végletekig megfeszítem a tüdőmet egy-egy mély lélegzetvétellel, hiszen a por és a pára gyilkos násza elnyomja a hőn áhított oxigén életadó részecskéit. A tücskök ciripelése is csak tompán, el-elnémulva hallatszik. Az útkereszteződéhez érve egyre nyomasztóbbá válik a légkör. Régi blues dal hangjai szűrődnek ki a fából összetákolt kocsma nyitott ablakain. Mintha valami láthatatlan erő telepedne a vállaimra, a mellkasomra, a szívemre. A bordáim közé fúrja magát és fojtogat. Hirtelen mély férfihang által megformált szavakra eszmélek, aki legkevésbé sem a jóllétem felől érdeklődik, ahogyan arra számítottam volna. Jól irányzott kérdései arra engednek következtetni, hogy a szemeimből játszi könnyedséggel olvassa ki lelkem minden rejtett sorát. Végül a lényegre tér: alkut ajánl. Nevetségesen hangzik, mégsem hitetlenkedem. Bármit kívánhatok. Tudja mire vágyom igazán. De fizetségül a lelkemet kéri, miután az életem végén elhagyja enyészetnek induló testem börtönét. De mi vár így a halál után? Miért kell neki a lelkem? Egyáltalán ki Ő?
Ám a cikkemet nem csupán régi hagyományokra és hiedelmekre alapozom. Megírását egy a zene világában ismert legenda ihlette. Ez egy híres blues zenészről szól, aki állítólag alkut kötött egy démonnal (más források szerint magával az ördöggel). Robert Leroy Johnson a Mississippi állambeli Hazlehurst mellett született egy farmon, ám születési ideje napjainkban is bizonytalan (1909, 1911 és 1912 is szerepel a feltételezett évszámok között). Életéről sem sokat tudni híressé válása előttről. Pusztán annyi ismeretes, hogy gitártudása legkevésbé sem volt kiemelkedő, sőt mi több, egyesek pocséknak tartották pályafutása legelején. Ám egyszer hónapokra eltűnt, s mire visszatért már mindenkit ámulatba ejtett zenészi tehetségével. A fekete fiú a rasszista környezet ellenére meghódította a világot és számtalan híres zenészt ihletett meg számaival és kiérdemelte a "Minden idők legjelentősebb bluesénekese" címet. Ám térjünk vissza arra a pár hónapra, amit teljes rejtély övez. Nos ebben az időszakban köttetett az az állítólagos alku, ami Johnsonnak megadta a hőn áhított tehetséget.
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
