A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Alkalmazkodni tudni kell
Osztályban, családban, baráti társaságban, sportban, mindenhol kell valamilyen szinten alkalmazkodnunk. Ha ezt nem tennénk, nem tartanánk sehová. Mindenki csak a maga feje után menne vagy bosszankodna ha a másik nem úgy gondol, tesz valamit mint ahogyan azt ő szeretné. Ha valaki nem tud alkalmazkodni az egyedül van, aki igen, az jobb kapcsolatban áll a körülötte lévőkkel. Nem mindegy azonban hogyan tesszük ezt, mert meghunyászkodni nem szabad, csak az építő jellegű, együttműködő alkalmazkodás helyes vagy a szükségszerű, ez is megesik.
A másik véglet meg az, aki egyáltalán nem képes az együttműködésre, nekik csak azt tudom ajánlani hogy gondoljanak bele, hogy ezzel a magatartással nem fog sokáig menni, amint bekerülnek egy másik közösségbe ki fogják nézni nagy valószínűséggel, ami más negatív kicsengéssel is végződhet, teszem azt ha például hajlamos mély letargiába esni az az illető aki ráadásul képtelen az alkalmazkodásra. Nos összegzésképpen, ez az lett volna, fontos a másik elfogadása. Na eddig erről szó sem volt, de ott van a sorok között, hisz csak azzal tudunk eredményesen együttműködni, és ahhoz tudunk alkalmazkodni akit így vagy úgy, de elfogadunk.
Na már most ha egy számunkra ellenszenves emberrel vagy egy olyannal kell együttműködni, akivel nem olyan jó a kapcsolatunk ott vannak a gondok, nem a jó kapcsolatot ápolóknál, hisz ott egyértelmű a másikhoz való alkalmazkodás. Nem úgy mint ez előbbi esetben ahol a felek nem akarnak egálba jutni. Ahogy azt Stephen King is megmondta: "Nem könnyű az élet, ha nem alkalmazkodunk". Mint azt korábban is elmítettem elengedhetetlen, de nem is feltétel nélküli. Meg lehet - és meg is kell - találni az középutat, amelyben nem birka módra alkalmazkodsz és követed a másikat hanem megtartod a személyiségedet és kiállsz magadért ha arra kerül sor.
Puzsik Csenge
Sehol sem mennek a dolgok úgy ahogy kellenének, ahol nincs együttműködés ezt gondolom tapasztalhattátok már sokszor. Ha az osztály ezen része azt akarja, a másik része egy másikat a harmadik meg egy szintén eltérő dolgot és mindannyian ragaszkodnak feltétlenül a saját akarartukhoz akkor ott aztán semmi sem lesz. Most ha nem is egy osztályra vagy valamilyen nagyobb közösségre bontjuk, akkor is az egyének közötti egymáshoz való alkalmazkodás elengedhetetlen. Itt érteném azt, ha a szülő így és ezt akarja a gyerek pedig azt és úgy, akkor az ebből adódó konfliktus kellemetlen lehet. Az sem mindegy, hogyan állnak a felek egymáshoz, bárkinél is vesszük, minél rosszabb viszonyban állnak annál nehezebb alkalmazkodnunk egymáshoz.
Sokan beleeshetnek abba a hibába, teszem azt ha egy szerelmespárról van szó, hogy az egyik fél teljesen behódol a párjának, így veszítve el a helyes önértékelését és tesz meg mindent a szerelméért, holott az, ha nem lép ki időben a kapcsolatból mert látja, hogy ez így nem megy csak kihasználja a másikat. Ezt téveszthetik össze a szerelemmel, ezt a teljes odaadást minden egyenrangúságot félretéve. Van akinél ez működhet, én nem azt mondom, de szerény véleményem szerint a párok közti egyenlőség valamivel szimpatikusabb állapot és hosszú távon ez tartósabb.
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
