A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Akarj tudni
"Miért nem a tudósok a követendő példák?", így hangzott a kérdés. No nem mintha nem lenne pár kivétel aki érdeklődő típus de valljuk be, nem igazán jellemző ránk a tudásvágy sem azon célok elérése amelyek újdonságot vinnének valamilyen irányzatba legyen az bármivel kapcsolatos. Az emberek többsége lusta, és ha már "ezt úgy is feltalálták" akkor mi dolga is lenne ha nem az eddig elért találmányok, felfedezések és újítások élvezése? Nem valami célravezető hozzáállás.
Már az ősemberek is kíváncsiak voltak és tudni akarták mi micsoda. Ha nem ütik össze azt a két követ sosem lett volna tűz, ha nem gondolkoznak nem jönnek rá ha gyűjtögetnek lesz mit enniük. Használták az eszüket elődeink ami mint az látszik meghozta a gyümölcsét. A "mi lenne ha" itt nyeri el az értelmét, hiszen ha nem így gondolkodtak volna a nagy tudósok akkor vagy nem fedeztek volna fel semmi az emberiségnek ugródeszkaként szolgáló újdonságot vagy pedig kis késéssel de valaki biztos rájött volna. Na de akkor már is nem ott tartanánk ahol. A technikai, fizikai, kémiai, biológiai és bármivel kapcsolatos felfedezések a korral jöttek, mint mindenkinek az emberiségnek is fel kellett nőnie, hogy mind azt ami most van, előkészíthessék és létre jöhessen mind ez, bár így is voltak maradiak akik nem akarták elfogadni, hogy a Föld nem lapos. És itt jön szóba a műveltség na meg az új dolgok, ismeretek felé tanusított nyitottság.
A középkorban az egyház tartotta irányítása alatt a népet, akik jó keresztények lévén megtettek bármit Isten nevében. Már akkor is voltak manipulatív emberek, így a jóhiszemű embereket könnyűszerrel ki lehetett használni öncélú érdekeik elérésére. Hosszú ideig tartott mire kilábaltak a "sötétségből" de végül csak sikerült és már nem csak guillotine-eket és kínzó eszközöket fejlesztették ki hanem mást is. Az emberek újra érdeklődtek, megkérdőjelezték az addigi általánosan elfogadott tényeket és kísérleteztek hogy "ha ezt teszem akkor mi lesz?" alapon.
Nos hogy leképezzem ezt a ma emberére/felnövekvő generációjára manapság a média az ami teljes agymosást végez rajtunk, már aki hagyja ezt és nem néz utána hiteles forrásokból a történéseknek. Egyre eszementebb sorozatokat és műsorokat találnak ki, amelyek olyan szinten IQ csökkentőek, hogy az már fájdalmas, ezt nevezik szellemi környezetszennyezésnek. Felületesség és az értelem hiánya tükröződik az effélékből, és konkrétan hülyére veszik a tévéző embereket, mert jobb híján ilyenekkel töltik ki a műsoridőt mert nem tudak már ők sem jobbat kitalálni, ami elég elszomorító tény. És szépen lassan elbutítják az embereket, de nem csak ez az egy dolog játszik. A kevésbé határozott egyének is egy idő után beadják a derekukat és a tömeg által elfogadott életvitel szerint kezdenek élni, gondolkodni és felhagynak az egyéniség értékelésével.
Félre értés ne essék, az idézőjelbe tett kérdésen a bevezetőben nem azt kell érteni hogy miért nem akar mindenki tudós lenni hiszen az nem valami értelmes, ki tudja amúgy hülye emberek akik azt hiszik tudósok a quantum fizikáról vitazkoznának és egymást túllicitálva bizonygatnák az igazukat, de úgy általánosságában, nem árt ha az ember nem lustul el szellemileg, és teszem azt tanulók esetében folyamatosan tanul, ennek csak haszna van. És ha már van lehetőség és értelmi szint is, akkor azt nem érdemes parlagon hagyni. A céltudatos embernek ez nem okoz gondot természetesen, de sokan fiatalon beleesnek a hibába, hogy vagy engednek és egy kevésbé tanulós társaság hagyományait viszik tovább és már csak dacból sem hallgatnak a szüleikre vagy pedig olyan súlyosnak és nehéznek érzik az életüket, a családon belüli vagy baráti körben adódott nehézségeket, hogy közben elfelejtenek tenni az érdekében, ami nélkül lehetetlen lesz normális jövőt biztosítani. Persze azt manapság így sem lehet, de ne adjuk fel, még bármi megtörténhet.
Az a baj, hogy hajlamosak vagyunk megelégedni kevéssel is és ezáltal a könnyebb utat választjuk ahelyett, hogy arra ami "kötelező" - utálatos egy szó, úgyérzem nem csak számomra - több szánnánk vagy a minimum és még ésszerű tudásszintet elérnénk, de nyílván vannak olyan napjaink amikor nem tudunk koncentrálni, megesik. De az érdeklődést a világ dolgai és általában az általános műveltség és tudás iránt sose veszítsük el, ez is mint az önmagunkkal való kibékültség fontos lehet abban hogy teljes életünk legyen, és teszem azt ha kérdeznek valami olyat akkor ne csak lessünk hogy "Ez meg miről beszél?" hanem ha nem is teljes körű a tájékozottság etéren, de valami véleményt vagy annyit tudjunk megfogalmazni ami úgymond "kielégíti" a kérdezőt és ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe. És gondolj bele, az ősemberek is kíváncsiak voltak pedig ők aztán tényleg barbár népek voltak, mi miért ne lennénk érdeklődőek? Barbárok már - jó esetben - nem vagyunk, de van hová fejlődni még jócskán.
Puzsik Csenge
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
