Mire való a marketing? Nagyvonalakban arra, hogy szobára vigye a fogyasztót. Ha ő nem lenne, bizony kérdéses mértékű hatékonysággal lehetne eladni bármiféle piacon felkínált terméket. A marketing tudatos kutatási módszereket, s stratégiákat alkalmaz, hogy figyelembe vegye a vevőt, és az eladót egyaránt. Ezeket számításba véve boldogan nyugtázhatjuk, hogy a marketing egy jó dolog. Jó dolog? Valóban az volna? Számtalan neves cég neve sározódott már be versenytársaik tisztességtelen taktikázásai eredményeképpen. Keressünk egy határvonalat értékesítés és megtévesztés között.

 

Biztosan ért már sokunkat az a megtiszteltetés, hogy megcsörrent a telefonunk, és egy nagyszerű nyelvtanfolyamra, utazásra invitáltak minket kellemes hangú diszpécserek. Tízből hatan le is reagálják a hívást a „Köszönöm, nem érdekel” címszavú sablonszöveggel, tízből hárman szó nélkül csapják le a kagylót, így marad tízből egy, aki érdeklődést mutat az adott téma iránt. Ez az egy bizonyos személy jelen esetben magazinunk tulajdonosa, akit egy érdekesnek tűnő ajánlattal hívott fel a Pulse-Wawe Kft.

 

Alanyunkat egy 3 és fél órás orvosi vizsgálatra hívták meg. Elmondták, hogy a vizsgálat előtt nyugodtan lehet folyadékot fogyasztani. Mivel a magazin érdekelt az egészségügyi témákban, tulajdonosunk társalgásba is bocsátkozott, és bele is egyezett a vizsgálatba. Ezután következett az emlékeztetőnek szánt, ám kissé erőszakos hívás, hogy biztosan számíthatnak-e a megjelenésre. Magazinunk tulajdonosa tisztázni szándékozta, mire is hívják meg pontosan, hiszen kezdte gyanúsnak vélni azt a nem túl gyakori jelenséget, hogy pillanatnyilag az „pedálozik” a hívásokkal, aki a szívességet teszi. Így hát rá is kérdezett K.-né H. Mónikától, hogy mi is volna ez tulajdonképpen. Amikor kiderült számára, hogy ez bizony termékbemutató, és még csak nem is orvosok végzik ezeket a vizsgálatokat, olyan kérdéseket szeretett volna helyretenni, amelyekre nyilván nem számítottak. (Pl. honnan tudják az adatait, vagy hogy az említett orvosi műszer bevizsgált-e, illetve van-e engedélyük a forgalmazásra). Ezért is történhetett az a „véletlenszerű” technikai malőr, hogy a vonal hirtelen „megszakadt”. Ezután tulajdonosunk többször próbálta őket visszahívni, ám a szám-kijelzős telefonoknak egyik fő ismérve az, hogy kijelzi a számot… így a visszahívás egy kudarcba fulladt kísérlet maradt. Következő lépésként rejtett számon próbálta elérni a céget, immáron sikerrel. Tulajdonosunk közölte a telefonnál ülő hölggyel, hogy ha a többszöri kérés ellenére sem adják meg arról az információt, hogy honnan tudják az adatait, az adatvédelemre hivatkozva kénytelen lesz a rendőrséghez fordulni az igazság kiderítése érdekében. A diszpécser kérte, hogy beszéljenek másnap, miután ő tárgyalt a feletteseivel. A következő hívásra is sor került, egy újabb munkatárssal. K. Adél higgadtan, felkészülten, készségesen válaszolt a felé irányuló kérdésekre… eleinte. Miután a megannyi kitérő válasszal nem sikerült meggyőzni potenciális ügyfelüket a törvényes marketingstratégiájukról, átadta a telefonkagylót a cég ügyvezető igazgatójának, O. Barnabásnak. Az úriember ígért két email-t, amelyek biztosan választ adnak olyan kérdésekre, mint például: milyen orvosi értékesítési engedélyekkel rendelkezik a cég, ha egy orvosi műszerből még az arra szakosodott intézményekben is sokszor hiány van. Az email választ ígért arra a kérdésre is, hogy a Kft. honnan tudta meg alanyunk címét és telefonszámát. S ami egy érdekesebb kérdést vet fel: honnan tudhattak meg egy olyan címet, ahol hét éve lakott, s mindössze egy évig. Magyarországon elterjedt az, hogy bizonyos cégek adatbázisokat vásárolnak, hogy minél több ügyfelet szerezzenek. Magazinunk tulajdonosát is keresték már fel ilyen ajánlatokkal, de ő elutasította őket, hiszen ez törvénytelen, és az egyik legerőszakosabbnak mondható marketingstratégia. Felmerül a kérdés: milyen adatbázishoz juthattak, ami már hét éve nem aktuális? Továbbá, hogyhogy hét évig nem keresték, s ha eddig nem tették, most miért teszik? Ezekre a feltett kérdésekre nem tudtak érdemleges választ adni, de azt leírták, hogy törvénytelenül használták fel.

 

Mivel a beszélgetések mindkét oldalról rögzítve lettek, a Pulse-Wawe Kft. Ügyvezető igazgatója kérte, hogy hadd hallgassák vissza az eddigi beszélgetéseket, hogy az esetleges kellemetlenségeket elsimíthassák. Részben elismerték hibájukat, ám még mindig a kitérő válaszokban találták mentsvárukat. Az email-ek késve bár, de megérkeztek. 12 oldalnyi bizonyításra szánt engedély, amelyből 10 német terméktájékoztató, s mindössze 2 oldal magyar szöveg, ebből is az egyik egy orvosi vélemény (pecsét nélkül ellátva), a másik egy engedély – általános termékre - nem pedig orvosi eszközre. Az engedélyek között találhattunk 2003-as évjárattól 2008-cal bezárólag mindent, ám annál frissebb dokumentum nem érkezett. Legvégül jött egy bűnbánó levél, amelyben belátták, hogy a megtévesztési módszer nem a legtisztességesebb út a sikeres piaci élet beindítására. Sajnos azok a cégek, amelyek nem etikus marketinget alkalmaznak, esetleg nem törvényesen járnak el, a legtöbb áldozatukat az idősebb korosztályban ejtik el.

 

Kovács Katalin