A közvélemény kutatás keretén belül, megkérdeztem pár embert, hogy hogyan találtak rá a Tumblrre és, hogy miért szeretik ennyire. Meglepő vagy sem, de lényegében egységes választ adtak a kérdésekre. Pontosan ugyan az volt a véleményük és tapasztalatuk, mint nekem. Évekkel ezelőtt, saját készítésű füzetborítókhoz kerestem képeket, így bukkantam a Tumblrre. Örültem, hogy végre kedvem szerint kutakodhatok a nem mindennapi képek közt. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez az oldal még mi mindent rejteget a számomra. Mivel innentől kezdve, akár hányszor képeket kerestem, itt kötöttem ki, gondoltam ideje lenne regisztrálni. Eleinte nem értettem a lényegét, de minél többet foglalkoztam vele, rájöttem, hogy megnyugszok, ha képeket osztogatok meg. Ostobán és kétségbeesetten hangzik, de esküszöm így volt. Később utánanéztem és rengeteg olyan blog bejegyzést találtam, ahol arról írnak, hogy önkifejezésre használják a Tumblrt és számukra is nyugtató hatással van. Én személy szerint képes vagyok órákat előtte ülni és reblogolni vagy csak szimplán nézegetni a képeket. Ilyenkor kikapcsolódok, nem foglalkozok a problémákkal, amik megoldatlanul sorakoznak előttem. Egyszóval a Tumblr egyfajta terápia a lélek számára. És ezt nem csak én vallom. Akár hány embert kérdeztem, mind azt mondta, ha ideges, egyszerűen leül a gép elé és Tumblrözik egy kicsit. Viszont éppen emiatt okozhat függőséget. Ezt pedig maximum egy huzamosabb ideig tartó internet megvonás vagy esetleg egy óriási áramszünet tudja csak orvosolni.