A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
A naivitás kinőhető?
„Túl naiv vagyok... Mindig azt hiszem, hogy ha kapok egy kis jót az élettől, az sokáig meg is marad. Megszokom és aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy hirtelen összetörik a szívem...”
Mint egy ártatlan kisgyermek tekintek szét a gyakran nagyvilágban. Őszinte döbbenetet vált ki belőlem néha, hogy mik történnek körülöttem. Csak a rosszat hallani, csak a rosszat látni…
Az emberek keseregnek, sehol se jó, sehol sem tökéletes, egyik baj követi a másikat, a bizalom nem létező dologgá vált. Én mégis hiszem, hogy lesz még jobb, lesz még szebb.
Mondják sokan: naiv vagyok. Nem tévednek, bevallom ez nagy hibám.
Szeretem a jót felfedezni ott, ahol más csak a rosszat látja, a szépséget megfigyelni, ahol más csak a hibákat nézi.
Hiba… nem véletlenül fogalmaztam így. Ez a jellemvonás alapjába véve nem negatív tulajdonság, csak az idő formálta azzá. Egy naiv ember képes megadni a bizalmat mindenkinek. Azonban a világ sajnos arra halad, hogy az emberek egyre nagyobb százalékban taposnak át másokon, hazudnak saját érdekükben, nem nézik, hogy kinek/kiknek ártanak ezzel.
Nem nevelkedtem burokban. Nem kímélt engem sem az élet, kaptam pofonokat bőségesen, néha megérdemelten, de nagyon gyakran jogtalanul. Találtam magam már a földön egy-egy pofáraesést követően, és bár nem mindig azonnal, de eddig újra és újra sikerült talpra állnom. Azért mert akartam, azért mert tudtam, hogy folytatnom kell.
Túl könnyen bízom, túl könnyen nyílok meg. A szépet keresem és általában meg is találom. De az is lehet, hogy ez csupán csak a felszín… a látszat. Lehet, hogy csak azért hiszem, hogy jó, mert ebben akarok hinni. És lehet, hogy érzékelem, hogy valami nem kerek, de gyakran a valóságot és kétkedéseket félretéve, vakon bízok tovább.
Egy alapvetően naiv embert könnyű megvezetni, mivel szívéhez az utat megtalálni általában oly’ könnyű. Viszont a megbántást is sokkal intenzívebben éli meg, mert gyakran valóságnak könyveli el azt, amiben hinni akar. Azzal, hogy bizalmat adunk valakinek, vállaljuk a kockázatot arra, hogy megsebezzenek minket és azt, hogy egy óvatlan pillanatban ismételten padlón találhatjuk magunkat.
Gyakran úgy gondoltam, hogy a naivságomat majd kinövöm. Egyszer csak nem képezi részét majd az alapvető természetemnek. Ebben viszont egyre kevésbé bízom, mert ha ennyi éven keresztül kísért, nem várhatom, hogy egyik napról a másikra eltűnik majd. De még az is lehet, hogy csak egy igazi, mindent elsöprő csalódás kell ahhoz, hogy magamhoz térjek, hogy az élettől kapott eddigi legnagyobb pofon majd örökre kitörli a mindennapokból ezt a jellemvonást.
Egy naiv ember dönthet-e arról, hogy majd mostantól, holnaptól, vagy a jövő héttől nem lesz hiszékeny? Nem tudom. Szerintem van, akinek sok kisebb csalódás, van, akinek egy nagy kell ahhoz, hogy változzon. Van, akinek a teljes elszigeteltség, elzárkózás lehet a megoldás az esetleges bajoktól, ha egyáltalán képes erre egy hiszékeny ember. De talán a legszerencsésebb eset az, ha megtaláljuk azt az embert, akinek nem áll szándékában kihasználni naivságunkat és igyekszik megóvni minket a ránk váró csalódásoktól.
Keresztesi Tünde
Pszichiátria Magazint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyilvántartásba vette, hivatalos elektronikus sajtótermékként!
Támogatott
böngészők
A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
