Ez egy olyan dolog mintha azt próbálnánk elmagyarázni, egy olyan embernek, hogy eltörött a lábunk, akinek még nem is volt eltörve. Az érzést nem fogja érezni, csak a tudat, hogy ez rossz. A mentális betegségek érzelmi dolgok, beszélhetünk itt pánikról, egy bipoláris ember érzelem hullámairól, csak az érti meg, akinek már ehhez hasonló dolgot a saját bőrén is tapasztalt. Ilyenkor a segítő kész környezet még a viszályára is fordulat, idegesítő tétlenség, szavakban ki nem fejezhető érzések, szorongások problémák. Kihez lehet ilyenkor fordulni? Lehet

szakemberez is, de az tény ő se élt meg ilyeneket csak a

szakkönyvekből tanulta. A leghatásosabb ilyenkor olyan emberek társaságát felkeresni, akik hasonló cipőben járnak, mint mi. Nem

véletlenül van, hogy a gyógyításhoz a rehabilitációkon csoportokat szerveznek, mert ott az emberek megértik egymást, végre nem azt

érzik, hogy a világ van ellenük és mindenki csak támadja őket,

hanem megértő szavakra „sorstársakra találnak”! Természetesen

ezeket terapeuták vezetik, mert a sok együtt érző ember könnyen depresszióba is sodorhatja egymást. Az érzéseket és

reménytelenséget felerősítik egymásban és az egyenlő a

katasztrófával. Itt is mindig az arany középút a járató,

legyen olyan társaság, aki megért, de támogatni kell egymást

és segíteni is a hullámvölgyekben. Legyünk optimisták, nincs

olyan csoport, ami 12 fős és egyszerre mindenki mélyponton

van. És nem szabad elkeseredni, a társadalom 95% mentális

problémákkal küzd, de igen kevesen tudnak róla. A kulcs az

egymásra való támaszkodás és segítségnyújtás.