Grufti, vagy Gruftie. -  Így hívják azt a magyar szubkultúrát, ami a 80-as évek végére és a 90-es évek közepéig hatalmas döbbenetet, felháborodást váltott ki a rendszerváltás utáni időszakban. Mikor ebbe a korszakba léptünk az emberek teljes zavarodottságba és elborultságban szenvedtek. Sokan nem igazán tudták hol a helyük, hogy fogják folytatni az életüket. Politikai és erkölcsi nézetben az ország teljes felborulását okozta, ezzel érzékeny nyomokat hagyva a fiatalok egyik rétegében.

 

A grufti szubkultúra nem téveszthető össze a dark vagy goth szubkultúrákkal. Sokan hívták őket szomorú punkoknak, de se zeneileg, se öltözködésileg nem összehasonlítható stílusok. Ugyan a dark és goth stílusba tartozó személyek előszeretettel burkolóztak sötét ruhákba, csak úgy mint a gruftik, de nézeteikben és néhány külsőleges dologban eltértek. A stílus formálását Robert Smith (Cure énekese) elvont kinézetéből merítették. Boglya frizurákat, vörös rúzst és fekete szemfestéket mázoltak arcukra. Bár, ez a kinézet az idő előrehaladtával változott.
Kedvelt lett a tupírozott taraj, amit - a punkok tarajától való eltérése érdekében - a homloknál lelógó tincsecske és pajesz is díszített. Előkerültek a "grufti cipők", amik nyújtott orrukkal, és csatjaikkal nyerték el a gruftik tetszését. Volt köztük 3 és 7 csatos is, ahol a csatokat általában kiskoponyák díszítették.

A gruftik füstös lelkivilágukat kedvelt sötét, halálvágyról szóló zenékkel koronázták meg. Köztük volt a The Cure, Sisters Of Mercy, Siouxsie And The Banshees, The Mission (UK), Fields Of The Nephilim, a magyar F.O System, sőt a synthpop is és egyéb különleges, furcsa, a normál ember számára depresszáns stílusú muzsika. Ezek a zenék a saját tapasztalataim szerint is lelket marcangoló túlvilági hangokként szólalnak meg. Jellegzetes lelki nyomást helyeznek hallgatóik számára. Mintha sötét, mélyről fakadó érzelmeiket és őrültségüket egy kalitkába zárnák, a hallgató pedig halálvágyat szül elméjében. Ekkor jön egy felszabadulás érzés, egy olyan pont ahol a hosszú hanghatások után megszólal az ének és a hozzátartozó hangszerelés. Ilyenkor a lakatolt szív láncai összetörnek, a lélek pedig szárnyalni kezd.
Nem mondhatom azt, hogy csak egy mély érzésű grufti tudja miről beszélek, mivel ezek a zenék sok más stílusú ember lelkében is hódítottak. Visszajelzések alapján erős drogként működik, saját világot teremtve a menekülő lélek számára.

 

A zene segít összekötni a grufti lelket a halállal.

 

Haldokló és virágzó lelkivilág. Mondhatnám úgy is. Ezek a temetőkben, kriptákban sétáló fiatalok elképesztő művészi szellemet karolnak fel. Fájdalmaikat versekben, zenékben, grafikákban öntik ki.
A legtöbb grufti már fiatalon is olyan elborult érzelmeket gyárt agyában, ami a halál csókját zengi. A  kamaszkori elveszettség érzés csak még nagyobb lázadást indít be számukra sötétbe való menekülésre. Életcéljuk egy kifordult nézet, a halállal való találkozás.

A gruftik kezdetben csak ismerkednek a halállal. Sokan eret vágnak és drogokat szednek, amivel közelebb kerülnek a halálhoz. Az első találkozás után beindul náluk valami még erősebb érzés. Mintha kegyetlen szerelembe esnének a halál iránt és a mocskos élet boncolgatja idegeiket. Az élet az, ami elválasztja őket a hőn áhított boldogságtól.  Keresik az utakat, hogy újra találkozhassanak vele. Bűvöletet és megtisztulást látnak abba a halott testben, ami a koporsóban feküdve hófehér arccal oly' nyugodtan pihenget a halál karjaiba.

 

"Egy jó grufti nem veti magát azonnal halálba! A halál csak akkor lesz édes és szenvedélyes, ha az előjáték hosszú és izgató."

 

Magában a Csendben keresik a megoldást. Várnak arra a sugallatra, ami a következő lépést nyújtja számukra. Keresik a magányt, csak hogy újra hallhassák kedvesük szavát. Egyre több vért csikarnak ki magukból. Nézik a pengét, a halál ici-pici kaszáját, ahogy csepeg az Isteni nedv, közben ott lebeg a béklyó fejük felett, amivel késztetést éreznek a folytatásra. Testi fájdalmaiknak nem tulajdonítanak érzelmeket, hiszen lelkük feloldozásáért mindent megtennének. Gyógyszerekhez nyúlnak, amik végig peregnek a cigaretta füsttől megkopott torkukban, majd szemüket behunyva tovább élveznek a sötét szobában pislákoló halotti gyertyafény mellett. Ez a szieszta, a csodálatos rituálé, ami végül görcsökbe torkollik. A penge tovább siklik, a drogok még hangosabban üvöltenek megfáradt lelkükben míg végül tragikus csodába fullad vágyuk és testi kontaktusba kerülhetnek végre a szívüket dobogtató Halállal, elmenekülve az átkozott Élettől.