A könyvben található tanulmányok részben fellelhetők régebbi szaklapokban, részben a kötet számára készültek. A régebbi tanulmányokat kibővítette, átdolgozta, és összevonta, - az író hat fejezetre bontja a könyvet.

 

A mű olvasása közben betekintést nyerhetünk a pszichoanalitikus mozgalom történéseibe, a mítoszok és a titkok világába, az újszülöttek kezdetleges tudatvilágába.  Továbbá, említést tesz a szelfpszichopatológiáról, a modern szülők gondolkodásmódjáról, megismerhetjük a regresszió és a nyelvzavar definícióját, illetve ismereteinket tovább bővíti a könyv az álomfejtés történetével. A könyv utolsó fejezete a rég múlt gyermekeiről, az identitásról és a traumákról tesz említést.

 

A pszichoanalitikus mozgalom történéseivel és titkokkal, mítoszokkal kapcsolatos fejezetének címe: Mert a mítoszok a titkot kedvelik. A szerző feltárja a mítoszok eredetét, a rejtélyekre válaszokat ad, majd részletesen kifejti a nárcizmus szó jelentését és eredetét is. A fejezet lezárásával magyarázatot ad arról, hogyan kapcsolható össze a projektív idenfikáció és az empatikus képesség.

A könyv olvasása alatt tudomást szerezhetünk arról, hogy az újszülöttek rendelkeznek egy képességgel, amely által úgy nevezett éber inaktív állapotba kerül a gyermek, így erőteljesen fogadja a külvilági élményeket.
A szelfpszichopatológia a szülők és gyermekeik kapcsolataival függ össze. A szerző leírást ad arról, hogy a modern szülők gondolkodásmódja az alábbiak szerint működik: a kisbaba akár egy kis zsákocska, így éppen elég a fizikai szükségleteit kielégíteni az első pár hónap során. Ez alatt, a nevelők tovább élhetik megszokott mindennapjaikat, mintha nem is lenne jelen a csecsemő. Lényegében a fejezet összefoglalja azt a tényt, hogy a gondozó és a kisbaba közti kapcsolat olykor elégtelen lehet, és ez rendkívül kihat a későbbiekben a gyermek életére.

 

A negyedik fejezetben megismerkedünk a regresszió és a nyelvzavar definíciójával, illetve az ötödik fejezetben az álomfejtés történetével. A szerző az álomfejtés (pszichoanalízis) haladásáról ír részletesen, mely szorosan kapcsolódik Freud – Álomfejtés (1900) című művéhez.

A könyv zárása képen a szerző említést tesz a háborúk túlélőiről és gyermekeikről, az identitásról, illetve feltérképezi, hogy egyes terápiákban hogyan bukkannak fel olyan jelenségek, melyek kapcsolatba hozhatók a szülők által elszenvedett traumákkal.

Véleményem szerint Pető Katalin: A csodálatos csecsemő című műve rendkívül összetett, és néhol nehezebben tudtam feldolgozni az egyes fejezeteket. Az írónő saját tapasztalatait, emlékeit és tanulmányait használta fel, amely így még érdekesebbé varázsolja a művet, sokkal befogadhatóbbá. A könyv különleges, hiszen minden fejezetnél újabb kérdéseket vet fel, melyekre mindig kapunk választ.