Svend egyre jobban beleéli magát karrierjük fellendülésébe, akadékoskodik, őrületbe kergeti leendő feleségét és mikor a kezdeti szerencsétlenség után hirtelen beindul az üzlet, képtelen megállni, hogy ne árusítsa továbbra a rejtélyes „pipihusit”, aminek váratlan sikerét tulajdonítja. Döntenie kell a két vállalkozónak, hogy hogyan kezeljék a felötlő, nem éppen apró problémát, s végül együtt, mint igazi társak teszik tovább a dolgukat, ahogy azt rendes hentesekhez illik.

 

A szereplőgárda is segít megteremteni azt a bizarr hangulatot, ami az egész filmre olyan jellemző. Bjarne és ikertestvérének kapcsolata is egy nagyon tanulságos szál. Megmutatja, hogy a rokon az mindig is rokon marad – ez ellen nem tehetünk semmit. Akármi történjék is a megbocsátás valamint az elfogadás fontos szereppel rendelkezik családi ügyekben. Bjarne karaktere még abban is különleges, hogy ő társának mankója – az ésszerű, racionális barát, aki nélkül Svend már a film elején elveszett volna.

 

Rengeteg mondanivalója közül csak említve párat: meg kell tanulnunk elengedni a múltat és a félelmeket, akármennyire is érezzük úgy, hogy véglegesen rányomták bélyegüket jelenkori személyiségünkre, gondolatvilágunkra valamint végig kell gondolnia az embernek, hogy mi az igazán értékes saját magában. Svend karaktere mutatja be mindezt, aki nem vette észre, hogy mindene megvolt ahhoz, hogy elérje a hőn vágyott hírnevet, elnyerje az emberek szeretetét – amitől mindnyájan függünk, mondhatni ebből táplálkozunk -, éppen csak nem vette észre azt az egy bizonyos dolgot.

 

Erős gyomrúaknak ajánlom valamint azoknak, akik szeretik a groteszk függöny mögé pillantva felfedezni az értékes tartalmat, amit ez a remek és mindenféle sablontól, klisétől mentes nagyszerű dán film bemutat egy szokatlan hasonlaton keresztül.