Tim Burton! Miért? Ez volt az első két mondat, ami először eszembe jutott, mikor megnéztem a filmet. Borzalmas, de nem ám csak úgy egyszerűen, hanem siralmasan. Mindezek ellenére, azonban nem lehet abba hagyni. Olyan, mint egy spirál, ami beránt, és soha többé nem enged elmenni. Ez az ember egyfajta csoda, mármint Burton. Rendszerint ugyanazokkal a stábtagokkal dolgozik (Johnny Depp, Helena Bonham Carter), mégis minden egyes filmben valami újat alkot. Megunhatatlan. A Sweeney Todd alapjában véve egy musicalen alapul, mégsem érezni a színpadiasságot a jelenetekben. Könnyen, észrevehetetlenül siklik ki és be az ember elméjébe a sötétség.

 

A karakterek megformálása lehengerlően zseniális. Az embernek eszébe se jut a szereplőket kedvelni, sőt inkább mindegyiket egyformán utálja. Egyszerre érthetőek és érhetetlenek, érzőek és érzéketlenek, sajnálhatóak és szánalmasak. Pontosan ugyanolyan szürkék, sötétek, gonoszak, mint maga a közeg, amiben léteznek. Szóval tipikus burtoni karakterek.

 

Csak annyit tudok még hozzá fűzni, hogy aki szerette az eredeti Tim Burton rajzfilmeket, az ebben a filmben sem fog csalódni, sőt egyenesen imádni fogja. Szóval kedves olvasók élvezzétek a színeket, mert a sötétség közeleg.