Mikor elmélázik az ember, gyakran vágyik egyedüllétre, magányra, és arra a nyugalomra, amely csak a természetben, az emberi gondoktól távol tapasztalható. Éppen ezért lehet sokak számára példakép a főszereplő és annak elhatározása, hogy meg is valósítja mindezt, minden nehézséget leküzdve eljut Alaszkába. Természetes velejárója ennek – és számos szempontból a cél is – maga az oda vezető út. Az út Virginiából Kalifornián, Arizonán és Dél-Dakotán át vezet, túlélve egy árvizet, majd aratómunkásként dolgozva, később a Colorado folyón lehajózva egészen Mexikóig, városokon át végül eljutva a vadonba.

Sokak számára lehet példaértékű ez a határozottság és kitartás, ami Christ jellemzi, másoknak azonban talán pont ugyanennyire érthetetlen és bosszantó a fiú naivsága és makacssága. Merthogy miért is indul útnak? Hamar kiderül, hogy nagyrészt a szülők hibáztathatóak Chris magányra, elszigetelt életre vágyó személyiségéért, hiszen rengeteg vitájukkal és hazugságaikkal megrengették a fiú hitét az emberekben. Azonban ott a szeretett húga, aki megérti őt, valamint az a sok ember, akikkel útja során igaz barátságot kötött, s akik megadhatnák számára a bizonyosságot, hogy mégis vannak jó emberek. De Chris elítéli a társadalmat és mindazt, amit az ember a jólétére, a kényelmére hozott létre, legyen szó a mobiltelefonról vagy épp a pénzről. Néha szinte már gyermeki naivsággal beszél a társadalomtól távoli életről, a vadonról, ahol az embernek mindentől és mindenkitől függetlenül önmagáról kell gondoskodnia.