Öngyilkosok szobája

Egy-egy hatásos film megnézése után sokakban fogalmazódik meg a gondolat: ezt a filmet kötelezővé kellene tenni a középiskolákban! Gyakran hangzik el ez például a német Hullámmal, vagy épp az 1989-es Holt költők társaságával kapcsolatban. A felsorolás szubjektív és sokáig folytatható, azonban sok esetben a megvalósításnak lenne értelme. Ezeknek a filmeknek komoly mondanivalójuk van a középiskolások számára, amelyet nem akármilyen módon adnak át: az ő nyelvükön. Persze nemcsak a tinikre hathatnak – nem is ez a céljuk -, hanem majdhogynem minden generáció számára fontos üzenettel bírnak

Így van ez az Öngyilkosok szobájával is. Főhősünk Dominik, egy tizennyolc éves fiú, aki közel áll az érettségihez. Szülei gazdagok, bármit megengedhetnek maguknak – hetente operába járnak, személyi sofőrjük és óriási villájuk van. Dominik számára mégsem olyan egyszerű az élet; bár gyönyörű barátnője van, mégis magányos. Mindent megváltoztat, amikor rádöbben, hogy meleg – és főleg, amikor az egész iskola megtudja ezt. A hír gyorsan terjed – köszönhetően az internetnek, Dominik pedig már iskolába se mer járni. A megváltást ugyancsak az internet hozza számára egy különös lány és egy szerepjáték formájában.

Ekkor ismerjük meg az Öngyilkosok szobáját, ami nem más, mint videojátékozó fiatalok társasága, akik életüket nem a való világban, hanem a számítógép – egészen pontosan egy avatar álarca mögé bújva töltik. Ez a világ hamarosan Dominikot is beszippantja, és megállíthatatlanul sodorja végzete felé.

Az Öngyilkosok szobája rendkívül hatásos film. A feszültséget, az intrikát, az érzelmeket megfelelően adagolja, az események logikusan következnek egymásból. Már az elején láthatjuk, hogy valami nincs rendben Dominikkal. Nemcsak a gazdagsága és nemi identitása miatt kívülálló, hanem a neveltetése – annak hiánya teszi különösen elhagyatottá. Majdnem az összes probléma a szülőpároshoz vezethető vissza, akik munkájuknak élve egy percet sem foglalkoznak fiukkal; és nem lehetett ez másképp Dominik gyermekkorában sem, így a fiúnak minimális családi háttérrel és támogatással kellett felnőnie.

Mindeddig a film még nem túl különleges, hiszen nem egyszer láttunk már hasonló problémákat a vásznon megjelenítve. Azonban Dominik személyiségének ábrázolása, a fiú életszeretete, ami lassan depresszióba, majd teljes elszigeteltségbe torkollik, valamint a kettős élet, a videojáték és a valóság közti párhuzam bemutatása teszi igazán jellegzetessé a filmet. A szülők a kezdeti nemtörődömség után lassan beismerik, hogy fiuknak csakugyan problémái vannak, és a maguk módján segíteni is próbálnak, azonban mindvégig önös érdekek vezérlik őket. Mindeközben Dominik valódi családra csak a játékon – az interneten – belül talál, legfőképp a szerepjáték királynője, Sylwia személyében. A súlyos depresszióba süllyedt lány lassanként Dominikot is magával húzza a „pokolba”, így fény az alagút végén aligha remélhető. Ennek megfelelően a filmen mindvégig sötét, borús hangulat uralkodik.

Amellett, hogy a szülők, a nevelés, a törődés, a család fontosságáról beszél, az Öngyilkosok szobája felhívja a figyelmet az internet veszélyeire is. Merthogy nem „csak” a netfüggőségtől, az interneten megismert – mégis idegen alakoktól kell tartanunk. A legtöbben – különösen a fiatalok – észre sem veszik, milyen mértékben hat rájuk és befolyásolja őket az a közeg, ahol szabadidejüket töltik – legyen szó közösségi oldalakról vagy épp videojátékokról. Hiszen mindez lassan, de biztosan történik – könnyű sodródni az árral. Talán elég is ennyi, hogy az Öngyilkosok szobája kötelezően megnézendő legyen a középiskolákban.

Tóth Ilona