A történet dióhéjban tehát már szerepelt fentebb, és annyira nem is bonyolult, hogy további ismertetőt igényelne. Annál inkább érdekes megfigyelni magát a szemszöget, amiből látunk és a karaktereket, amiket ebből a bizonyos perspektívából megismerhetünk. A szívszorító, megható és minden tekintetben tanulságos történetet nem a szokásos módon mutatja be a rendező. Azt láttatja, gondoltatja és érezteti velünk, amit Maisie érzékel a szülei közti konfliktusból, így tehát csak az ő szemszögét ismerjük.

 

Mit is tud Maisie? Az őt alakító Onata Aprile például elképesztően hitelesen színészkedni. A film során egyszer sem éreztem mesterkéltnek az alakítását, ez pedig elmondható a többi színészről is, a különleges szemszög pedig csak még inkább erősíti bennünk azt a valóságérzetet, amit nyilván a rendezőnek szándékában állt megvalósítani.

 

Maisie-n keresztül bemutatni az eseményeket tehát egy nagyon is hatásos húzás. Nem hallja például sosem a veszekedések elejét és végét – mint arról ilyen esetben sokszor lemaradnak a gyerekek -, ám érzékeli a bajt. Ennek ellenére mondhatni végig olyan megrendítő higgadtsággal reagál az őt ért, egyébként megpróbáltató eseményekre, hogy csak csodálkozni tudunk, vajon eddig hogy-hogy nem jött el az a pillanat, mikor már a baj túlnő rajta. A másik legszebb a filmben pedig az, hogy mindent olyan egyszerűen és romlatlan gyerekszemmel láthatunk, amilyennel csak egy hét éves kislány láthat, ez pedig felér egy időutazással. Ráadásul a válással járó, szülői agybajokra is rámutat, ami ebben az esetben nagyon is súlyos. Mindkét fél önző módon akarja befolyásolni Maisie-t, ám igyekezetük nevetségessé és átlátszóvá válik számunkra is Maisie szemén át figyelve. Mind Susanne, a kiégőfélben lévő rock-énekesnő, mint a műkereskedő apa elhanyagolja lányukat, iránta tanúsított feltétlen majomszeretetük bizonygatása ellenére sem hiszünk nekik.

 

Ám a sok elképesztő, szülőkhöz egyáltalán nem méltó cselekedet közepette kitűnik az, amit két, elméletileg kívülálló személy tesz meg a kislányért, ez pedig előkészíti azt a gyönyörű, könnyfakasztó végkifejletet, amivel az író meglep minket. S, hogy Maisie mit tud? Azt hiszem mindent. Mindent, amit ebben a helyzetben lehet, és ráadásul olyan helyesen lát, ahogyan sokan már elfelejtettünk, ennek függvényében pedig meghoz egy olyan nehézségű döntést, amivel még egy felnőtt is nehezen boldogulna.