Ejtsünk pár szót a deizmusról, amelyet a felvilágosult filozófus, Voltaire szorgalmazott oly’ nagyon. Ha ő látná ezt a filmet, bizony keresztény propagandának titulálná, ám azt a tényt sem feledhetjük el, hogy voltak és vannak ma is emberek, akik ha nem is mindig teljesen őszinte, de biztos támasz nélkül nem tudtak volna élni, ez pedig az egyház. A Bibliáról meg annyit, hogy nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem történelemkönyv alapon működik-e még ma is – a törökök például úgy tudják, hogy együtt jöttek őseinkkel az Etelközből és Bécset akarták elfoglalni. Na, most akkor mi is az igazság? (Persze a Szentírás alapjában véve érték, nem ócsárolni kívánom.) Tehát Voltaire szerint utóbbi intézmény a nép hitét kihasználja csupán és elnyomja az emberi értelmet bigott, vakbuzgó hívőkké gyúrva a tudatlanokat és, mint azt a középkorban is megtették, egy szóba került csak kivégeztetni egy gondolkodni merészelő embert. Nem állítom, hogy szóról szóra minden így van, ahogy leírtam, de az én olvasatomban és tudásom szerint ezek a gondolatok fogalmazódtak meg.

Összegzésként ajánlom a filmet az erős gyomrúaknak és vallásos embereknek - cica imádóknak semmiképp, ugyanis ebben a borzalmas utópiában már nem csak a kínaiak esznek macskát. Nekem a poén ugyan már négy éve le volt lőve, így nem okozott akkora meglepetést a vége, de újszölöttnek minden vicc új alapon oda fog szögezni a gép elé.