Billy (Michael Douglas) tehát összehívja régi barátait, hogy megünnepeljék egybekelését egy harminc-egynéhány éves - hogy az ő szavukkal éljek – gyerekkel, így Archie és Sam ráveszik Paddy-t, hogy tartson velük Vegasba. Eközben betekintést nyerhetünk az idősek világába. Elmúlás, prosztata és csípőproblémák, egyedüllét, házasságban való megfásultság tartoznak szereplőink életéhez, amikkel így-úgy meg is küzdenek. Megérkezik a kis csapat végül úti céljuk helyére, ám felszakadnak a régi sebek, ugyanis Paddy felesége meghalt s temetésén egyedül Billy nem vett rész.

 

Vegyük sorra, kinek miféle problémái vannak: Archie-nak szívinfarktusa volt, azóta fia úgy bánik vele, mint aki fél lábbal már a sírban van, pedig van még bőven életerő az öregben. Gondoljunk csak bele, hogy nagyszüleink – felnőtt Olvasó esetében szüleik – mit élnek meg, ha nem hagyjuk őket élni, élvezni azt, ami hátra van még. Nem azt mondom, hogy felelőtlenül hagynunk kell, hagy csináljanak azt, amit akarnak, de az sem tagadható le, hogy sokukban még ott van a tenni akarás és az erő, csak a fiatalok néhány esetben túlzóan aggódnak miattuk – ez pedig szintén érthető aggály. Samnek a házassága miatti nehézségekkel kell megküzdenie, ugyanis a rég még égő szenvedély mára elillant és a hétköznapok szürkévé váltak, Paddy pedig – amint azt korábban említetem -, elhunyt feleségét gyászolja még évekkel később is és nem tud megbocsátani barátjának.

 

Úgy gondolom, hogy nem csak egy korosztálynak szól ez a történet. Nekünk, fiataloknak megmutatja, hogy mi lehet negyven, ötven év múlva, milyen remek lesz a mostani barátainkkal újra találkozni és nem csak visszagondolni, de meg is élni – ugyan ott folytatni – mindent. Idősebb olvasóinknak pedig azt, hogy még mindig lehet számítani a régi, igaz barátokra.