Nem sok magyar filmet láttam, de a Kontroll után feléledt bennem a gyanú, hogy vannak hazai tehetségek rendezés és forgatókönyv terén is, már ami az újabb idők alkotásait illeti. Természetesen az Indul a bakterház és a régi jó filmek mindig is örökzöldek maradnak, ám kétséget kizáróan pozitív élmény volt a Kontroll. Mucsi, Csányi, Badár és az összes többi szereplő alakítása is a helyén volt, sőt ez enyhe kifejezés; ezt a nyomasztó és elgondolkodtató filmet is úgy megtöltötték humorral, hogy szó szoros értelmében sikerült együtt nevetni egy elképesztően pihent viccen a szereplőkkel, amit a szeretetre méltó Béla bácsi mesél el Bulcsúnak, vagy éppen a tragikomikus jeleneteken, amik főként Mucsi Zoltán és Badár Sándor alakításainak köszönhetően sikerültek fantasztikusra.

Úgy egészében véve nem tudok semmiféle negatívumot mondani, ami visszavenne a filmélményből, szerintem hihetetlenül jól sikeredett alkotás, nem csak amolyan egyszer nézős. S hogy mégis mondjak valamit műfajára tekintve, összességében rá lehet húzni, hogy művészfilm (bár itt-ott thrillerként említik), nekem legalábbis a sokfélesége miatt annak tűnt, így nyilván leszűkítheti a nézői kört, de nem mondanám, hogy olyannyira elvont lenne és érthetetlen. Érzelmek széles skáláját viszi vászonra, egyik jelenetben fejünket fogva szakadunk a nevetéstől, aztán tövig rágjuk a körmünket, legközelebb pedig mély gondolkodóba esünk, így kezdjen hozzá bárki is. Nem merek rá esküdni, se szerintem nem okoz majd csalódást!